csöndablak

2008. 02. 06. Szerda

Dél van.Most keltem és elemcsere. Szeretem ezt a zenehallgatás dolgot. Nyugodtabban aludtam.  Ha esetleg szétlőnek az utcán egy kukát, mostmár nem fogok rá felébredni. Vigyorgok. Jókedvem van. Az egyre többet emlegetett szó, szerelem, azt hiszem belopta magát ide. Gyerekes, de elkezdtem hinni benne. Legalább háromszor radíroztam ki. Mindegy is,mostmár marad.

Peti mondta,hogy mostanában sokat fogom látni. Hoz majd ezt azt, és barkácsolni fogunk. Sokat gondolkoztam, és lehet,hogy felhívom Misit is valamelyik nap. Meg kellene beszélni végre azt az új munka dolgot. Azt hiszem lemondom. Jólérzem magam itt, és nem akarok elszakadni. Volt egy szám az mp3mon...Félálomban voltam mikor szólt, mindegy.

Felöltöztem fehérbe. Piros konverz, fehér nadrág, fehér ing, és laza tavaszi farmerdzseki. Rengeteg örökölt vackom van, és hálisten a méreteim is univerzálisak. Mekkora vidámságot okozott nekem ez a mondat, el nem tudná képzelni senki. Süt a nap. Szerintem lassan megjön a tavasz. Bedobok még egy kávét és indulok. Addigis..."megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfő...megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.." Ez jár a fejemben...ezt hallgatom folyamatosan.

Most a buszon ülök. Nemsokára ott vagyok, még pár megálló, de ha már leültem gondoltam írok valamit. Egy néni szált fel egy megállóval később mint én. Odált mellém, és a táskáját a vállamon nyugtatta ,míg jobb térdével a vesémet cirógatta. Néha pedig kapaszkodó kezéből meglendülő sétabotjával vágott arcon. Ha megkér,hogy adjam át a helyem, vagy a szemembe néz amikor ránézek, átadom a helyem. Ha nem, hát a pesti nénik veszélyesek, pár lila folttal lettem gazdagabb.

Fáradt vagyok. Ezen gondolkoztam, és nekidőltem az automata oldalának. Harmadik kávé, és kiesek a számon, tényleg furcsa érzés ez a tompaság. Ráadásul most vasárnap is be kell jönnöm. Rohadt túlóra...Megint az lesz,hogy én melózni fogok aztán kapom a lebaszást, hogy már megint rossz rakományt küldtek németországból. Nem kell benne logikát keresni, ha japánban pakolnak rossz patronokat egy csirkeszállító kamion platójára, az is az én hibám. Majd jövök.

Akármi is történt, akármi is történik nem hagyom hogy elvegyék a jókedvem. Emlékszem sütött a nap. Szóval, az éjsza is mindjárt világosabbnak hat. Zöldellnek a vörös rózsák és a réti kikericsek is egészségesen liluva fagynak el a természet kikezdhetetlen humorérzéke folytán. Azt hiszem a fáradtságom teszi. Azért ezek a furcsán barokkos körmondataim...
Emlékszem volt egy osztálytársam, aki csak így tudott beszélni. Egy "igen", vagy egy "nem" soha nem volt elég. Utáltuk is érte. Pár perc és otthon.

Itthon vagyok. Alighogy leszáltam a buszról felhívott. HIányzok neki és ő is nekem. Megbeszéltük. Szeret engem. Énis őt. Ezt is megbeszéltük. Aztán jött az a rész,hogy tanulnia kell, és nem biztos,hogy tudunk találkozni. Mondtam,hogy nem baj, úgyis van már programom. Hogyne lett volna.11-re értem haza szóval vagy partitájm van vagy Misit hívom át dumálni, vagy Peti jön sírni.  Tényleg, mi lehet szegény flótással?
Kockát dobtam. Volt egy dobókocka formájú kulcstartóm. Leműtöttem róla a láncot, és dobtam. 1-5ig Misit hívom, ha 6os megyek partizni. Hatost dobtam. Megyek öltözni, írtam Misinek ,hogy siessen, mert buli van.