csöndablak

2008. 02. 08. Péntek

Dél van. Azt hiszem a csipkés tea hatott.vagy... Lehet,hogy egyszerűen csak ellenálló vagyok.
Tegnap este két vendégem volt. Ernyei és Misi együtt jöttek át. Azt mondták,hogy a lépcsőház előtt futottak össze. Misi nem hozott semmit, de nem ez volt a feszültség forrása.  Nagy vihart engedtem be a lakásomba, amihez nekem is közöm volt.
Még le sem ültünk már mesélte,hogy milyen jó élete lett. A kemény munka gyümölcse,hogy most egy biztos kapcsolatban van, biztos állással jó háttérrel. Sértőnek éreztem a viselkedését, de jó házigazdához méltón ,eleinte próbáltam nem felvenni az engem ,Misit vagy a lakás berendezését lefitymáló véleményezéseket, ami borzasztó nehezemre esett.

Tipikusan olyan ember volt, akinek senki nem adott a véleményére. Otthon is ,mások véleményével érvelt a sajátjai mellett. Lenéző volt és kötekedő. Sokszor kapott érte, de nem vetkőzte le ezeket a tulajdonságait. MIkor felköltöztem jóban voltunk. Eleinte csábított,hogy menjünk közös albérletbe vagy ,hogy járjak az ő társaságába. Nem beszélek sokat, nem nagyon lehet belémkötni,de neki sikerült.
Nem magam miatt aggódtam attól féltem,hogy Misi fogja elveszteni a türelmét. Az ő termetével, nem nagyon lett volna Ernyeinek esélye. Magamban mosolyogtam, ahogy elképzeltem amint Misi szétveri a fejét.Jólesett belegondolni.
Hozott ajándékot. Valami méregdrága piát, amiről azóta sem vettem le se a masnit, se az árcédulát. Lehet én vagyok rosszmájú...
A beszélgetés lényege abban volt,hogy Ernyei Misit kérdezgeti. Mit csinál, milyen keresete van, van e barátnője, mióta, hol él ,elégedett e a körülményeivel.
Többnyire csöndben ültem és hallgattam őket. Misi nyugodt maradt, látszólag flegmán ,nem törődve a piszkálódással.
Csak egyszer kérdezett vissza. Ernyei pár perccel később felált és megköszönte a vendéglátást.Szépen elköszöntünk és ennyi, elment. Volt és van egy olyan érzésem,hogy egy darabig nem fogom látni.
Az ajándék pia felkerült a konyhaszekrény tetejére.

Beszélgettünk az új melóról. Lemondtam. Úgy döntöttem,hogy maradok és megpróbálok előrelépni ott ahol vagyok. Megértette, és bólintott. Nem mondta,hogy megbánom, vagy hogy soha vissza nem térő ajánlat. Ilyen vagyok, lehet a sok közül ő ismer legjobban. Meg sem próbált meggyőzni. Köszönöm neki.

Jó volt az időzítés, mert Kata akkor érkezett amikor őt kiengedtem. Jó volt újra látni. Bemutattam őket egymásnak,  marasztaltam barátom, aztán becsuktuk magunk mögött az ajtót. Tisztába voltam vele,hogy mi lesz a vége, ha így állunk egymás előtt és nézzük ,hogy mit nem csinál a másik. Megkérdeztem tőle ,nem hiányolják e otthon. Holnap még iskola. Azt mondta, síszünet van. "és hol alszol?" Mosolygott. "Értem, szóval a barátnődnél ". Ezek után, az egyetlen problémám az volt, hogy a gyomrom nehogy bemondja az unalmast. Nevetségesnek érezném magam ,ha...

Kapóra jött ez a pár nap szünet. Nekem is, neki is. Röhejesen csodálatos lett minden. Feküdtünk egymás mellett és nem volt áram. Talán lecsapta az öreg odalent a biztosítékot, talán áramszünet volt, de azt hiszem így lett a legjobb. Életem legszebb estéje volt. Kár ,hogy most írom le, félek sokkal többet tudtam volna megörökíteni abból az egyszerű szépségből amit magam mellett éreztem este ha még akkor nekiállok. Az utcai közvilágítás ferdén szökött be az ablakon, és narancssárga fényben fürdött a mennyezet egészen a sarkokig. Hallgattam a hangját, és azt ,hogy hogyan csillan meg teste ha felém mozdult és én csak némán figyeltem. Áhítattal talán, de annyira le voltam nyűgözve, szép volt csodálatos, és az enyém.
"Nem kell csillagokat választanunk, mind a miénk, bár a kisgöncölre igényt tartanék..."
Hanyatt feküdtünk, vállamon volt a feje, és összefolytak a képek, megszűnt az idő. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Ez már nem én vagyok, arra gondoltam,hogy megváltoztam. Mint a szerelmes torzszülött a könyvben amit adott. Maszkot húztam magamra, és bár nekem a szépség nem a hangomban van, mégis csodált valamiért. Sokat beszélt, imádtam a hangját. Most is itt van, zuhanyzik éppen. Este velem jön bulizni, azt hiszem meggyógyultam. Most egyenlőre ennyit, megyek lezuhanyzom énis...
"Jó reggelt..ebben az ágyban csak én lakom, de várj..."