csöndablak

2008.  02. 14. Csütörtök
Most értem haza. Ruhák a fotelban, rajta a vásárolt holmi. Hulla vagyok. Mindjárt éjfél, és elég rendesen elhúzódott az idő. A buszmegállóban összefutottam egy régi ismerőssel. Ernyei várt egy másik buszra amikor leszáltam. Kérdeztem,hogy mit keres itt meg hasonlók. Nem volt túl közlékeny. Betegesnek látszott, sápadtnak. Annyit mondott, hogy szar napja volt, és épp ott jött a busza. Szóval alighogy leszáltem felszált 10 perc semmitmondás után egy olyan jelzésűre mint amiről leszáltam. Néztem egy darabig aztán leléptem. Azt se tudta,hogy hol jár.
Vettem pár könyvet. Vettem egy könyvet ami vastagságát tekintve elég hosszú olvasmány lesz nekem. EGy 96-ban bemutatott skót film története, ennyit tudtam kiszedni a figurából aki árulta. Azt mondta,hogy mázlim van mert új kiadást nem nagyon találtam volna, és leginkább antikváriusoknál futhatnék össze ezzel a kiadással. Szóval mázlim volt. Majd meglátjuk.
Kinéztem egy számítógépet is. Majd körbekérdezek még haveri körben,hogy nincs e valakinek ismerőse egy informatikai boltban. Jó lenne ,ha összeraknának nekem egy olcsóbb valamit. Nem názás gépet akarok, csak egy sima konyhai ketyerét amivel néha feltölthetem az mp3am zenével, vagy felmehetek a netre. Nincsenek nagy igényeim, sosem voltam az a kocka alkat.
Talán hajlamom van rá, de az ég mindig megóvott.

Kata holnap 10-kor fog átugrani. Mondtam,hogy visszakapja a könyveit és majd megoldom én a hazajutását. Könnyen rábeszéltem, de azért kíváncsi vagyok már,hogy otthon ezt ,hogy tudja elérni. Majd este kiderül.

Ma esti program. Fáradt vagyok. Nincs erőm partizni, viszont máshoz se nagyon van kedvem. Se olvasni, se kimozdulni, se enni, inni pláne, semmihez. Kedvetlen vagyok.
Itt van egy kis régi..
"2007. 02. 26.
Szikrázott a napsütés. Egyszál pólóban mászkáltam a városban, és a kabátom a táskámban. El sem hittem,hogy lehet ennyire jó idő. Tegnap még tél volt. Elmentem a törzshelyemre. Ott egy haverral játszottam, csocsoztunk. Aztán összekaptunk, és leléptem. Nem bír veszteni, ahogy énsem. Az egész hely sugározza a múltamat. Mintha belőlem egy darab lenne, vagy bennem belőle egy darab. Nemtudom pontosan mit érzek,de annyira kellemes lemenni, mint amennyire rossz emlékezni. Sötétből újra ki a városba. Napszemüveg, fújja a szél a hajam. Csodálatos az egész. Megjött a tavasz, és látszólag minden rendeződni látszik. Egy slukk lenn, egy slukk a buszmegállóban. Nem tudom,hogy hiányzott e. Csak van és nem érzem, hogy veszítenék valamit is. Amikor rágyújtok egy órát látok, amin visszafele pörögnek a percek. Morbid az egész, hihetetlen. Fiatal vagyok, a legjobb futó és szarakodok egy rohadt cigin. Fel a buszra, ott kapaszkodni, nézek ki az ablakon, várom,hogy felbukkanjon, hogy lássam az ablakon túlról. A padokat nézem, mosolygok előre, hogy az maradjon rajta ,ha mással látom. Nem lepődnék meg, szinte várom már,hogy összetörjön megint. Őszinte vagyok magamhoz, már csak pár hét, és elfelejtem az érzést, de őt addig nem, amíg itt élek. Ki kell szakadnom végre. Melózni, tanulni el innen. Süt a nap, milyen boldog ez a kedd is, fülig ér a szám, hogy minden köcsög a barátnőjével mászik hazafelé a buszon..."

Apró cetli. Kinn cigizek az erkélyemen. Lógatom a lábam és ülök. Kezemben toll és írok, és a hasam előtt a korlát rúdja. A sarkán lógok szinte, nagyon pici ez az erkély. Épp,hogy elférek rajta.Emlékszem, fájtak az első szálak. Rosszul esett. Most nosztalgiából rágyújtottam, mert milyen jól néz ki egy alak az erkélyen aki bámul a semmibe, és folyik a szájából a füst. Romantikus azt hiszem. Emlékszem még arra, akiről írtam. Volt egy kívánságom is. Nem tudom,hogy teljesült e. Éjfél.