csöndablak

Volt két perc.... Volt két perc amíg nem kerestem az emberek arcát, csak az aszfaltot néztem. Két perc tudattalanság, két perc Nirvána. Két perc megvilágosulás amíg mindent értesz. Leélsz tizenhét évet, és azthiszed ismered a világot. Azt hiszed tapasztaltál, azt hiszed tudod mi a rossz, azt hiszed tudod mi a jó, azt hiszed, hogy azt hiszed.... Leélsz tizenhét évet és rá kell jönnöd, hogy mindez hazugság... csak egy valami volt.... volt két perc. Volt két perc, amíg működtél, ahogy kellett. A perifériád ösztönből elkerülte az autókat, nem nézted, nem is láttad, de tudtad a zöldet a zebránál. A periféria az ami igazi. Amit látunk, és gondolkoduk is rajt, azt csak mi formáljuk. Az mi vagyunk, és úgy történik minden, ahogy mi akarjuk.. Vagy nem történik semmi?... Azt mondják, ha egy számítógépbe betáplálnák a világ összes szavát, véletlenszerű keverés után kidobná a sok halandzsa mellet az összes valha megírt, most íródó, vagy a jövőben megírandó művet. Minden csak a változókról szól. Ez a világ nemtöbb mint soksokmilliárd paraméter. Csak változók... egy matematikai egyenlet, de ott az az apró anomália, amit nem lehet leírni. Nincs logika, nincs rendszer ami leírná mi az, csak van. Csak közelítő értéket tudunk adni. És hiába kutatjuk ezt, hiába próbáljuk elérni mesterségesen, nem fog sikerülni. Hiszen egy módszerrel nem kaphatunk olyat, ami azon kívül áll. A világ semmi más csak változók.... A filozófia sem létezik.... a filozófia az, ami nem leírni akarja a két percet, csak megmutatni, de nem sikerülhet. Csak leélsz tizenhét évet, és rákell jönnöd, volt két perc.... és akármennyit élsz még, nem jön újra el. A reinkarnációval is csak egy gond van.... Előtte meg kell halni. Ott fekszel az ágyon, a sínen, a földön, a sárban, ott lebegsz a föld fölött, ott ülsz a karosszékben, és rákell jönnöd az utolsó pillanat előtt..... Elmosolyodsz.... Volt két perc