2008. 02. 18.Hétfő
Na szép. Dél van mindjárt indulok. Délután beadják a lépcsőházba a számítógépem. Péter akciózott.Nem utasítottam vissza. A tegnap estéről annyit,hogy jól sikerült. Nem sokkal azután,hogy megérkeztem, megjött ő is. Persze, nem egyedül. Volt pofája utánam jönni és elhozta magával azt a görényt is. Dühített, hogy nem láttam semmi hibát rajta. Az előttem lévő fazon legalább egy lecsúszott senki volt.
A pult felé igyekeztem éppen, amikor egy haver odaszólt,hogy látta a nőmet kiszálni egy merciből. Mosolyogtam, és mondtam neki,hogy már hetek óta szingli vagyok.'Esélytelen.' Bólintott,megrántotta a vállát és visszament a többiekhez. Alighogy letettem a piákat az asztalra megérkeztek. Szép, nemtudom leírni az érzést. Olyan,mint mikor herén rúgnak, csak erre készülsz előtte. Arra gondolsz, hogy majd nem érzel semmit, és elintézed egy vállrándítással. Aztán, ha nem jön be, és meglátod,hogy esélytelen az egész, hogy nyugodt maradj. Elkezdesz haragudni. Haragszol azért,mert itt van. Haragszol azért, mert nem tudsz mit csinálni, miattad nem fog mindenki elmenni másik szórakozóhelyre. De ami a legszörnyűbb, és most gyakorlok egy kis önkritikát. Szerintem az volt a bajom,hogy ő talált előbb mást. Letettem a piát az asztalra, leültem a helyemre és már éppen koccintottunk volna a semmire ,amikor kezet nyújtott a tag. Akkorra értek oda az asztalhoz, s mivel Kata is a társaság tagja. Előbb itt volt mint én. Mosolyogva kezet fogtam vele. Megdícsértem a nyakkendőjét és a tőlem telhető hidegvérrel rámosolyogtam Katára is. Ez volt a neheze. Nemtudom mit akart a lépcsőházban. Talán,hogy eljönnek. Mindegy, dögöljön meg.
Ezt suttogtam magamban, de már megbántam. MI értelme az egésznek. Haragszom és nem úgy viselkedtem ahogy elvártam volna magamtól.
Nagyon leittam magam. Nem tudom,hogy hogy kerültem haza, nem tudom ki nyitott ajtót. Ki csukta be mögöttem. Semmilyen emlékem nincs, csak az,hogy két haver figyel rám, amíg támasztom a falat a szórakozóhely wcjében.
A farzsebemben találtam egy email címet. Alatta egy női névvel. Most ugrott be, ez msn címe valakinek. Mikor még nem voltam annyira kába...
Na, a kábeleseket is felhívtam. Holnap délelőtt jönnek. Remélem képes leszek rá,hogy felébredjek. Remélem a gépet nem lopják el az ajtóm elől. Na pá...
Itthon vagyok. Már alig várom,hogy jöjjenek a kábelesek. Netet akarok. Összedobtam a gépet. Mindent megcsináltam pöpecül. Kicsit öreg már, kicsit lassú, de nekem jó lesz. Msn lesz rajta, skype, meg vezetek majd egy blogot. Misi említett ,egy jó helyet, ingyenes tárhely és így tovább..Na fekszek, holnap jó nap lesz, és korán kelek. Reggel.
"2007.03.03 Most múlt el éjfél. 48 perce. Idegbeteg vagyok. Megérdemlem, húde megérdemlem és remélem,hogy nemtörténik semmi ,olyan ami megváltoztatná a jelenlegi álláspontom. Most már nincs visszaút. Megölték bennem azt az utolsó reménydarabkát is.Dramatizálok, ez van ,ilyen vagyok."
Összegyűrt cetli, na alvás.
