csöndablak

2008.02.24. Vasárnap

Vasárnap reggel 11 van. A konyhában ülök, bekapcsoltam a gépet. Ma nem megyek sehova. Csak itthon leszek, ülök és hallgatom ahogy csöpög a víz a csapból kifolyólag csatornahangon. Kezdem átvenni az egészet, az egész hangulat olyan mint én. Teljesen. A reggel zenéje, a délelőtté, a koradélutáné egészen az estéig. Aztán csönd van, és mikor a party hangja elült, utána megint jöhet a reggel, hiába van hajnal.

A tegnap este valahogy összefolyt a tegnap délelőttel. 10 lehetett alán, felöltöztem, és indulni akarta valamerre. Aztán, gondoltam egyet fogatmostam, levetkőztem és visszabújtam mellé az ágyba.  Úgy ébresztettem. Régen mondták, hogy az ember akkor a legszebb ha alszik. Olyan nyugodt, és tiszta mikor pihen és ki van kapcsolva. Nem tudom szavakkal leírni, milyen érzés megsimogatni az arcát. Ellágyultam teljesen tőle. Aztán felébredt. kérdezte,hogy mikor keltem. 'Most' 'Tényleg?' 'Nem'. Megkérdeztem volna tőle,hogy hogy tud egy idegen helyen, ilyen jól aludni. Hogy képes ennyire természetes lenni. Csodáltam egy picit azt hiszem. Emlékszem, és ismerem magam, én idegen helyen ugyanúgy nem tudtam aludni, mintha nem egyedül voltam éjszaka. Nem is pihentem ki magam. 'Nem sokára indulnom kell.' 'El fogsz késni.' 'Nem valószínű.'
Elkéstem.

Azzal váltunk el,hogy este találkozunk. Így is lett. Törzshely ide, vagy oda, de pont ott. Misi dobott egy sms-t,hogy be fog mutatni valakit. Én visszaírtam,hogy ha megy a srácokért akkor beugorhatna értünk is. 'Nem mentél dolgozni?' Jött a válasz, én jókedvű lettem tőle. 'Majd holnap pihizek, ma még csak elkéstem.'
Fél órával később, olyan fél éjfélkor betoppant az akit vártam. Írtam Misinek,hogy ne siessen nagyon,de egyre érjen ide. Remélem ,hogy nem szerveztem nagyon át a programját. Kaptam a következő sms-t fél egy felé ,hogy itt állnak a ház előtt. Szóval fél perc alatt öltözés, rohanás. A party még csak most kezdődik. Felöltöztünk, és lerohantunk.

Nem sokkal azután,hogy elfogyott az első kör, megállapodtunk a törzshelyemnél és ott kezdtünk el beszélgetni. Jó téma, jó emberek, jó társaság. Misi félrehívott aztán, már nemtudom mennyi idő lehetett, de eszembe jutott,hogy be akar mutatni valakinek.

Odavitt egy másik asztalhoz, egy beugróban, nem messze a bejárattól. Leültünk és letettük a sörünket. Vártunk. Beszélgettünk és már éppen mehetnékem volt amikor megérkezett. Szövetkabát, fehér sál. Nem az a nehéz fajta, inkább az a tavaszias viselet volt, de elegáns. Köszöntünk, leült. Csönd volt egy darabig, rágyújtottunk. Elszívtunk egy szó nélkül jó pár cigit, mire a srác megszólalt. Szerintem fiatalabb nálam, de mégis a megjelenése...Szóval az az erőltetett úriember forma. Manapság szerintem ilyen már nincsen 40 alatt. Mindegy. Andrásként mutatkozott be és ő törte meg a csendet.
'Neharagudjatok, de nincs partyhangulatom.' Misi ragaszkodott hozzá, hogy bemutassa nekem, de nem értettem semmit. Beszélgetni kezdtek, bevontak engem is. Barátom a maga, röviden kifejezem a mindent, tőmondatokkal ,őszintén és titkozatosan, András pedig azon a sovány elegancián, amit a cigiről cigire gyújtás közötti levegővétel megengedett.
Én hoztam a formám és nem sokkal azután,hogy éreztem, felolvadt a jég, tényleg megoldódott a nyelvem. Politika, nők, szőkék, cigi, öngyújtók, szokások, autók és a tegnap este, ami felettébb érdekelte őt. Egy idő után megfigyeltem, hogy csak ketten beszélünk és Misi kiszált a beszélgetésből. Jó kérdéseket tett fel, és azt hiszem, elmeséltem, a főbbe eseményeket. Kit ismer ki, ki kivel hogyan miért. Végeredményben..
'Tetszik nekem ez a társaság...Lehet, hogy többet fogunk találkozni.' Negyed órával később felöltözött és távozott. MIsi utána kérdezte,hogy próbáltam e a szemébe nézni. Nem emlékeztem a szemére, arra,hogy milyen színű volt pedig nem kerülte a tekintetem. Szerintem én nem néztem rá. Mindegy, tök lényegtelen. Visszamenetben a többiekhez, kerestem a szőkém. Akkor szólt Misi,hogy mennie kell, majd visszajön értünk 3 környékén. Vigyázzak magamra, és akármi van hívjam. Bólintás és indult a parti. Tökéletes volt minden.

4re értünk haza. Ruhástul ágyba, aztán ruha nélkül takaró alá. Nyitott ablakok, hideg van, de már nincs tél. A terasz is nyitva, ha fázunk, majd becsukom. Erre gondoltam.

Azt hiszem ennyi. Tettem be zenét, vajon mit...Visszamászok az ágyamba, és felébresztem. Megint.