csöndablak

2008.02.29 Péntek

10 óra. Lassan telik az idő, és gyorsan. Annak függvényében változik az egész,hogy éppen mennyire érzem elviselhetőnek a helyzetem. Ha jókedvem kezd lenni, ránézek az órára. Na erről beszélek, már rossz kedvem is van. Nem akarok kimozdulni, nem akarok megint szakítani, nem akarok semmit. Ma party lesz, kötelező jelleggel. Misi küldött sms-t, erre keltem, szóval azt írta ,hogy fontos megjelennem beugrunk előtte valahova. Nem szeretem ha titokzatoskodik, valamiért rossz előérzetem van.
Semmi kajám nincs, és lusta vagyok kitenni a lábam a lakásból. A hajnali ötkor megesett kajálás után ,természetesen éhesen keltem. Majd bevásárlok meló előtt. Egy óra múlva majd megborotválkozom, lefürdök és elindulok. Előreláthatólag jól meg fogom tömni a tatyóm kajával. Nevetséges,hogy csak alkohol van itthon. Lehet nem is a buliban kellene találkoznunk ,hanem itt nálam. Megírom neki.
Nem akarok felöltözni, nem akarok semmit. Nyugalmat.

Mindjárt leszállok. Megtörtént minden amit terveztem. Mármint eljutottam a mosdóig, és miután félig megborotválkoztam magamra kaptam gyűrötten az egyik szárítón lógó fehér ingemet. Szövetkabát, szakadt farmer és konverz. Végignézek magamon, és nevetséges. Írtam már, de most megint, úgyérzem magamat mintha agyonvertek volna. Leszállás.

A mindennapi rutin. Bemegyek, csinálom a dolgom, elviselem a szúrkálódásukat, nem szólok vissza. Aztán szünet, körülbelül negyed óra alatt megiszok négy kávét, és elszívok három szálat a kedvenc és egyetlen kávéautomatám mellett. Ha nem ad vissza megrugdosom, ismerem már a lelkivilágát, ezen a helyen azt hiszem mi vagyunk a leghasonlóbbak. Aztán 10 órakor pontban kijövök, nem érdekel ,ha túlórázni kell, nem érdekel ha maradni kell. Engem azért fizetnek,hogy itt így és ilyenkor, szóval dolgozzak ,8 órázzak és csináljak úgy mintha élvezném,hogy egyszerű gyári munkás vagyok.
Tudom, ha pluszpénzről van szó, ha nem lelkiismereti probléma, akkor maradok tovább, és gályázok. De ez olyan ritkaság mint a mai, a főnök mielőtt leléptem volna behívatott. Kérdezte, este megyek e partizni. Bólogattam, mondta,hogy majd szívesen meginna velem egy sört,meg hogy volna miről beszélnünk.
Mindjárt otthon vagyok. Estére kicsípem magam, megzuhanyzok és leborotválkozom. Nem ölöm meg a házinéni korcs kutyáját, nem csinálok semmi rosszat akkorsem, ha le akarja tépni a lábam. Ha rosszat tesz az ember, vissza fog esni rá az egész. Így ne dobálózz kővel,mert ha vissza is dobják, akkoris lesz egy harmadik ember aki tarkón csap egy vascsővel.  Nemtudom mitől vagyok ilyen tragikus. Már megbeszéltem magammal,hogy az nincs okom rá,hogy rossz kedvem legyen. Végülis már szingli vagyok megint. Ma este ezen változtathatok, vagy...Lehet,hogy egy döntést változtathatok meg. Jelen kedvem fényében, úgy érzem ,hogy nem leszek kedves. Kicsi rá az esély.

Becsuktam az ajtót magam mögött. Lámpákat csak ott ahol nem kell, hadd világítsanak a sötétben majd én romantikázom.
Csöng.