csöndablak

Sétabotját lóbálja, mi finoman nekikoccan egy villanyoszlop testének. Este van, sötét az ég is, és nincsenek csillagok. Üresek az utcák, a házak ablakaiban se nyitott már a fények szeme. Egyszerűen csak sétál. Az autóját egy parkolóházban hagyta. Majd másnap visszamegy érte, vagy visszaküld érte valakit, de most muszáj sétálnia egyet az éjszakai szmogban. Lámpafénynél látszik a legjobban, mennyire nem tiszta a levegő. Nincs cigi a szájában és nincs nála elszívható bagó sem. Mindent a kocsiban hagyott. Öngyújtót, cigit mindent amire szüksége lenne, egy hasonló lelkiállapot elviselésében. A tüneteket vizsgálja. Képtelen már napok óta ellátni a munkáját,és folyton elkalandozik. Persze, ilyenkor kontrollálja a cselekedeit és a rákényszerítés ,ami ha rövid távra is ,de meghozza gyümölcsét. Megbetegedett az agya, az elméje rákosodott el kegyetlenül. Ez volt a saját diagnózisa, melyet orvosok nélkül képes volt magának felállítani.
 Pár napja volt,hogy megismerte. Partizni voltak, és összefutott valakivel aki leült mellé és olyan ridegen nézett a szemébe,hogy lángra gyújtotta a koponyáját. Tényleg , az érdeklődés volt az első amit észrevett magán és az,hogy talált valakit aki ugyanabban az antiszociális betegségben szenved mint ő maga. Az ,hogy azért iszik, hogy beilleszkedjen, hogy gyorsabban vágja rövidre a mondatait és illeszkedjen a közösségbe, ha átmenetileg is.
Pár pillanat alatt megoldódott a nyelvük, miután az első négy centi lecsusszant. Egy csaj, aki tisztán issza a vodkát. Még egykét hasonló meglepetés között volt az első,hogy a nő, aki pont mellé ült le jogásznak tanul. Egész éjszaka beszélgettek. Aztán, hazavitte. Csinált  vacsorát, és a hölgyet addig beültette a könyvtárszobába. Ízlett neki, és tetszett neki a lakás is. TIpikus agglegény lakása van, jól berendezett, amiért rengeteget fizetett annak idején. Elegáns képek a falakon, minden csak a díszlet része, a megnyugvás része az egész. Egyetlen képről kérdezett, ami valahogy elütött mindentől, és az a könyvtárszobában Byron képe. 'Példakép, ennyi'
Reggel hazavitte. Nem feküdtek le, beszélgettek és tényleg gondolkozott rajta,hogy karban viszi fel a lányt, az annyira fáradt volt és talán olyannyira másnapos. De végül erőt vett magán. Kiszált a kocsiból, megköszönte az estét és felment. Erőt vettek magukon mindketten, mert ő nem tett semmi olyat ,amit nem kellett volna megtennie, és a lány sem hagyta, hogy olyat tegyen, ami esetleg jóleshetett volna. Az illem, a konzervatív látásmód, megmentett valamit a helyzet romantikájából. Nem siettek el semmit.

Ezen gondolkozott, ezen járt az agya és ezen jár most is. Látni szeretné, és ez az amit nem képes kizárni. Nem beszéltek meg semmit, mikor látják egymást újra. Csak egy telefonszám van, amit mindennap fel szeretne hívni. Már három nap telt el. Úgy cammog, olyan lassan és ostobán telik az idő,hogy képtelenség szavakkal kifejezni. Mindegy is, majd, holnap felhívja.
Közben hazaért. Előveszi a kulcsait, lassan kinyitja, és belép. Becsukja maga mögött, és ráhúzza a reteszt. Fogasra akasztja a kabátját, botját a cipősszekrénynek támasztja és csak utána teszi be a cipőjét a helyére. Besétál a konyhába. Fagyasztóból készkaját dob a mikróba. Defroszt, aztán irány a könyvtár. Anyegin.