Apró pillanatnyi és vad, lassú és morcos, miért zavar, ha felhúzták. Miért zavar, ha olyan magasra rántották. 23:44, closer, closer, aztán vissza rohan az utcára. Meddig futsz, hová szaladsz? Fényképezett a drága.
Csikkek a tetőn. Hogy kerültek oda, felmászott oda valaki, vagy csak ott felejtette az ég, miután elszívta?
Fáj a fejem, nem az ,nem az, üres vagyok egészen. Nem, az nem az, boldog vagyok, de hol a sapkám?
Aztán a sörök, egy sor sör nem sör,, igaz,, hogy úgy van? Aztán izomszag, elrohant a sok szar pillanat, és nincs értelme értük élni, mert elmúltak mind.
Szárnyak a pólón, elöl a szöveg, megbeszéltük, ilyenből csak kettő lesz, és csak nekünk. Aztán ha valaki kopizik, hát összevérezzük neki paradicsomlével, ugye?
Nem tudom, széthullottam egészen. Elfáradtam, és jó lesz aludni, hiába van majdnem tele a hold. Ez már én vagyok. Nem lassulok, nem játszom fáradtat, nem vagyok ,olyan mint aki hidegen hagyja a forrót. Nem vagyok forró sem, mert lehűtve jó, de legjobb otthon. Itthon mélyen az ég alatt, barátaim, olyan messze vannak a csillagok, annyira vége lett a nyárnak. Ördögöt festek, bátrat angyalok hátán ugráló, szemét dögöt látok, rugdossa őket, gyilkolja, szúrja döfi és mocskolja a lelküket ,olyan szavakkal amik soha nem hagyták el a száját. Hogy mire gondol most? Hát ez egy jó kérdés.
Valami utolsó próbálkozás...
Magasan van a nap. Delel éppen. Hasztalan a nyár, izzadnak a rétek. Levelükön, csorognak a cseppek, vért izzadnak a növények, úgy tűz rájuk a vakítás. Ne közelebb, elolvadok, suttogja egy pálma, és téglába kapaszkodva, a föld felé rántja magát. Kapaszkodik mindenbe ami szilárd, ne közelebb, ne ne csak el ne kapj, te kósza láng. Meghalok ha hozzámérsz, eléget, eléget ha közelebb érsz, mint szeretném. A nap, felért és tetőfokán erejének ,azt hiszem csüggedten felhőkre feküdt, és fölöttük pislákolt apró lánggal. A növények, odagyűltek, mind arra dőltek, ahol a víz csöpögött. Eső lett, és a nap eltűnt. Éjszakai eső, gyorsan jött, lassan ment, hosszú lett az éjszaka. Bólintott a nap ,még mielőtt távozhatott volna. Még mielőtt a volna volna lett volna, az ég habogva azt az égő fejet a föld alá tuszkolta, és a kékre rángatta a Holdat. Felrugdosta jó magasra, kicsavarta a neonok pöttyeit, kicsavarta, sok ezer zöld és világító cseppeit.
"bocsánat, nem tudtam, hogy fáj, én csak gyilkososat játszottam és lőttem, te pedig túljátszottad..." Karaoké party fil
