csöndablak

2008.04.04 Péntek (II.rész)

Misitől jövünk. Anyósülés, András visz most melóba. Mindjárt kettő és elbeszélgettük az időt. Nem igazán tudok most vele beszélgetni. Nem is akar szerintem, én most is írok mellette. Ezer felé jár az agya, látszik rajta,hogy gondolkozik.

Misi egyre jobb színben van.  Kata maradt vele, este majd ő hozza el partizni is. ragaszkodott hozzá, látni akarja a társaságot. Gyorsak voltunk, nem is kések.

Egy iroda, hat személy, kávéautomata ,nyolc számítógép, két fénymásoló, x db nyomtató fehér függöny, fehér fal, fekete irodabútor. A berendezés szempontjából, mindegy a munkavégzés,ergonómiai csődhelyzet az elrendezés. Bejövünk dolgozgatunk, óránként iszunk egy kávét, hogy mi most ettől mekkora jó arcok vagyunk, de szerintem rajtam kívül senki sem vágja itt igazán, hogy milyen is azért meginni valamit, hogy ébren tartson. Nem végzett itt senki fizikai munkát. Diplomás jótanulók, életképtelen otthonalvók akik megragadtak az első munkahelyüknél. Egyikükből sem nézem ki,hogy a vízválasztó 18as karika után elmentek partizni egyszer is. Csak a munka. Az átlag életkor három néggyel fölöttem van. Vicces volt a saját adataimat bevinni a gépbe. Leírni a saját nevem, látni azt az őskövület igazolványfényképet amit még a kismotor jogsihoz csináltattam. Szerintem nem változtam. 17 éves korom óta annyi a különsbég,hogy vékonyabb, beesettebb és szőrösebb lett a fejem. Emlékszem, először a régi címem kezdtem beírni. Rosszul esett, nem fogom elfelejteni. Na itt vagyok most és küldöm haza a bejegyzéseimet msnre. Tudom, hogy beteg, de miért ne. Azt hiszem ez az ami nekem van kitalálva igazán. Egy iroda, internet, számítógép ,munka után lazulás, kávé és olyan emberekkel beszéletés, akiknek nem érdekel a véleménye. Ez most nem negatívum.

Egy padon ülök, a parkomban. Én választottam, salátát zabálok valami vacak szintetikus öntettel. Ha érzékenyen érintene az egészségem, valószínűleg megnyúznám magam, de mivel nem érdekel, ezért a sali mellé egy cigi is elfér. Friss városi levegő, drága cigi, sablonos öltönyös viselethez párosuló, sport újság, amit nem fogok elolvasni. Valami aktatáska is kéne, a nejlonzacsi illúziót rombol. Lassan indulok haza, mindjárt 11.

Itthon. Munkásszerkót a fogasra. Szépen. Mielőtt elmegyek beteszem a szekrénybe, nehogy összegyűrődjön. Egyenlőre ez az egy van és ez is András öccséé. Végülis az ami a sráccal történt az az én hibám, nem hiszem hogy meg fogja nekem bocsájtani valaha.
Mászka fel alá. Megint ruha nélkül. Az irodai jegyzeteimet, már nyomtatom. Péter hozott nekem egyet...Azt mondta,hogy ez kivételesen jó helyről jött. Kérdeztem honnan, mosolygott és legyintett, hogy maradjunk annyiban, hogy leesett egy kamionról, és a gazdája vett helyette egy irodaházat. Szép az összhang,

Este parti, öltözök. Furcsa, hogy ilyen nyugodt vagyok, talán meguntam. Talán kezdek belefáradni. Viszont, már csak azért sem leszek olyan mint a munkatársaim. Nevetséges,hogy úgy érzek velük kapcsolatban, mintha évek óta ismerném őket, miközben csak két hete dolgozom náluk, velük. Öltözök. Feketében megyek, piros konverz.
Bor az asztalon, munkaruha a szekrénybe akasztva, nyakkendő a tv-n maradt a távirányítóval lesúlyozva. András mindjárt csöngetni fog. Megyek.

Változatlanul itt vagyok. Mellettem Misi, mellette Kata. András rohangál, mint pók az égő háztetőn. Én pedig írok. Mindjárt kihozzák a májduzzasztóinkat. Jó lesz egy kis torokfertőtlenítés. Olyan érzés lesz, előre tudom, mint mikor évekig nem csinálsz valamit amit szeretsz, mert nem érzed,hogy tegnap este voltál itt utoljára. Kezd beindulni a parti, mindjárt éjfél. Még 10 perc. Szerintem, többet már nem írok. Holnap, majd holnap.