csöndablak

2008.04.08 Kedd (II.rész)

Dél van. Most keltem. Fürdés közben elaludtam. Nagyon durván szétcsúsztam. A telómon tizenx nemfogadott hívás, és három sms. Péter írt,hogy para van, este találkozni akar parti előtt. De miért küldte el háromszor? Mindegy, vállvonás, és azt hiszem Misihez sem tudok meló előtt beugrani. Lehet elfogok késni.
Felkellene öltöznöm, kávét kellene csinálnom, kajálnom kéne, de még minden nélkül ülök egy üres szennyesládán a kihült fürdővizemmel szemben. Nem hívogat, de fáradt vagyok. Kiszáradtam picit, ez azt hiszem másnaposság lesz,amire amúgy nem vagyok hajlamos. Mármint eddig nem volt gyakori...Na kapkodok kicsit.

Buszon ülök. Fej az ablaknak támasztva, kézben toll, körmöl. Nem szokványos, sőt furcsa ha az ember tud írni. Érdekes az is, hogyha a vállad fölött beleolvasnak abba amit írsz. Aztán mikor megállapítják,hogy nem tudják elolvasni, megjegyzéseket tesznek, ezzel alátámasztva a saját hiányosságukat. Én eltudom olvasni, ez a lényeg.Semmi, minden tök szürke és ha kibámulok az ablakon, ugyanúgy elmegy az életkedvem. Megint beülni egy rakat savanyú arc közé az irodába, ahol nem tudok elbújni a monitor mögött a hülyeség elől. A rendszergazdánk legalább jó arc, egész nap csak a gépe előtt kockul, játszik. Ha megkérjük valamire ,hogy segítsen az esetek nagy hányadában csinál usb-re egy biztonsági mentést, aztán leformázza a gépünket. Rájöttem,hogy ez a legjobb taktika ami létezik. Senki nem kéri semmire. Na , szállás.

Ma nem megyek parkba. Látni akarom azt a szépszeműt. Ma akármilyen rosszul vagyok, el fogok menni bulizni. Van, hogy elgondolkozom rajta, az emberek miért elégednek meg azzal amilyük van, ha nyilvánvaló, hogy ami van az kevés. Most speciel ez arról jutott eszembe,hogy egy kolléga a nagy melegre való tekintettel alulöltözött. Én új vagyok, ezért nem mondtam neki, de nem kellett volna. Most értem haza. Péter akármelyik pillanatban befuthat.