A fertelmes, az utolérhetetlen halálszag letette a talpát. Megérintette a földet és simogatni kezdte lábával a homokot. Csiklandozta picit neki mosolygott is tőle. Aztán,hogy elfekvőben maradjon egy lábnyom az utókornak, csermobil lett belőle.
Visszafelé szalad, visszapillant, aztán rohan tovább. MIndenki megőrült, a szél nem össze, hanem visszakócolja a hajat míg a szem nem fókuszál, csukva marad. Mindenfelé szilánkok, a halálok életek lesznek, még egy percig, míg az órát visszafelé tekerem.
Aztán eljő bús fejével, kopaszan, csillogón. VIgyorogva, foga közt ,mint búzaszálak fekélyes multak virulnak. Fehér öltönyének foltjai, kihalt vadak, kő és más olaj maradványai. A fickó egy merő elmúlás, saját vállát veregeti, s hogy miért? Mert a halál megteheti.
Meddő órát, számlap nélkül
2008.06.17. 22:12 - freeeyes
Címkék: beteg emberi elvont kísérletezős
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr26526234
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
