Kormánykároly
Azt mondják, ő is olyan volt mint minden normális ember. Ugyanúgy fogant, született meg, és játszott a játszótéren mint minden más gyerek. Voltak álmai és ugyanúgy nézett tv-t, ugyanúgy gyűjtötte az éppen aktuális action-man babákat, mint a korosztálya. Hiszen mindegyik korosztály rendelkezett a maga gyűjthető bóvliaival. Hol a felhúzhatós, lenkerekes játékok, hol a match-box -ok, hol pedig az új generációs beszélő törhetetlen babák, amiket ha kidobtál az ablakon egyben maradtak. Ő is összejárt a srácokkal focizni, sportolt volt élete. A szüleivel ugyanúgy ,mint minden helybéli srác együtt járt templomba, moziba, lottózóba vagy basebal esetleg focimeccsre. Szóval az élete addig a bizonyos napig nem volt különböző a többitől. De egy nap azaz a 18. születésnapján minden megváltozott. Ajándékba a szülei megelőlegezték neki a jogosítványt, s ha rendben elvégezte, autót is kaphat. Már itt láthatóak voltak különböző jelei a változásnak. Mániákusan tanulta a jogszabályokat, nézegette a szakkönyveket, a kresz ,a jogsi szóval a vezetés már akkor az élete szerves részét képezte, mikor még nem is ült a volánnál. Fokozatosan kikerült a baráti köréből. Napról napra, hétről hétre kevesebbet lehetett látni, mert ő tanult, és bár a jogsija megvolt már, mit természetesen hiba nélkül elsőre végzett el ,még mindig nem vezetett úgy, hogy egyedül ült az autóban.
Aztán egyik nap, azt beszélik odaált a szülei elé, hogy teljesítsék az ígéretüket, az autóval kapcsolatban. Követelőzött, mint egy mániákus, mint valaki, akinek az élete függne attól, hogy végre beüljön a saját gépjárművébe.Elment a szüleivel, és megvették. Nem részletre, használtan. Amikor először kigördült a garázsból, és beült a volán mögé, kéjes vigyorral, átszellemült arccal fogta meg a kormánykereket. Lassan, szimbolikus mozdulatsor keretében végigtapogatta a berendezési tárgyakat. Sorban mindent. Becsatolta a biztonsági övét. Üresbe rakta. Megnézte a tükröket, ellenőrizte az üzemagyag és az olaj szintjét, aztán mintha suttogott volna valamit.
Azon a napon látták utoljára, járni. Állítólag, az az autó, vagy maga a rendszer beleitta magát az agyába és különleges változást okozott. A bőre, a tenyere egyé vált a kormány műbőr borításával, míg az ülepe szabályosan összenőtt az üléssel. Elterjedt róla, hogy szemvillanás alatt képes váltani, akár a tekintetével is. A gépjármű elvette az eszét, és ő boldogan eladta a lelkét csak azért, hogy vezethesse. Lelki szemeim előtt most is feltűnik,az a rendszám, az a szín, az az arc. Soha nem tudom elfelejteni azt a napot amikor utoljára láttuk átrobogni a városon. Lehet, hogy múlt héten volt, de én akkor láttam utoljára.
