Régen volt, úgy tűnt mintha ezer év telt volna el, pedig pár hete történt. Csillagot láttam, nagyon sok lehulló ,szikrázó pöttyöt az égen, amik maguk után húzták csóvájukban a róluk leégett rétegeket. Nem tudom ,hogy miért kíván ilyenkor az ember. Sokan megteszik, pedig ha jobban belegondolok, ez akár veszélyes is lehet. Egy kívánság ,ha teljesül sokban befolyásolhatja az emberek sorsát. Néha pár szó elég ahhoz, hogy ez megtörténjen. Nem mondod ki, nem mondod el senkinek. Ez a titka és sokak szerint beválik. Kívánsz amikor elhúz a fejed felett és belül elmondod azt amit akarsz. Ha leírnám a kívánságom, vagy elmondanám nem teljesülne. De mivan akkor, ha már mondtam? Ha már elmondtam mi a vágyam, ha már akkor elszúrtam a kívánságom, amikor elárultam annak a csillagnak?
Visszatérve a földre, hajnalban betonon fekve ugyanúgy szép az ég. Ugyanúgy megvan a jelzés értékű, többletjelentéssel bíró egyben felfoghatatlan kép ami az ember szeme elé tárul.Az ég. Nem lehet többet felfogni belőle ,mint amennyit egyszerre látsz. Ha mozogsz, mozgatod a fejed az már megtöri az egész varázsát. Úgy a jó ha mozdulatlanul fekszel, majdnem úgy mint egy halott. Néha beszívod a füstöt és kifújod. Aztán nézed,hogy a narancssárga fényben hogyan tűnik tova az életed. A tüdődből jön, nem véletlen ,hogy az életed hasonlat pont úgy fekszik ahogy kell. Oxigén és füst. Megszűrt már megszűrt. Egyrészt a víz, másrészt a léghólyagocskákon fennakadt koszfoltok. Rengeteg helyen jön le belőle ,de a mérgező hatás magáért beszél.
Találtam még egy magyarázatot a dohányzásra. A logika elején természetesen az ember áll. Az embernek van sorsa. Az ember nem tudja a sorsát. Az ember kíváncsi, de nem tudja meg a sorsát, tehát alakítani akar rajta. Az ember rájön,hogy akármennyit alakít a sorsán, nem élhet örökké. Ha a felfogja,hogy akármit csinál nem élhet örökké, akkor saját akarátból akarja azt ,hogy vége legyen. Egy szál cigi nem öl meg. Sok szál cigi sem öl meg. Nagyon sok szál cigi már lehet,hogy meg fog ölni. De még mindig csak lehet. Az ember szeret játszani az életével. Az ember leugrik, lemerül, lógatja magát és feszegeti a határait. Már írtam, de a dohányzás még mindig a cigire a károsabb ,mint az emberre.
Hogy mi a határ? A csillagos ég a határ és most megint kint fekszek Rábaparton a betonon és pipázok. Nem vagyok egyedül, beszélgetünk és előkerülnek azok a formulák amiket nem érthetünk meg. Azok a kozmikus dolgok, amik nélkül nem lenne izgalmas, nem lenne élet az élet. Telik az idő, kezd hideg lenni, az ég pilácsa már rég elnyomja a városét. Ez már tényleg reggel. Nem fáradtam el, én vagyok és egy pillanatra megint egyedül. Képzelődök, megszédültem és ennyi elég volt. Pár másodperc és otthon vagyok.
Az ember sohasem kap ,olyan problémát amit nem tud megoldani. Ez viszhangzik mindenütt. A sors emberre méri a problémákat. Az erős ember erőset, a gyenge gyengét, a fura furát, de mindenkinek mégis a legnehezebb problémát osztja ki a sors. Lehet,hogy csak annak tűnik és lehet ha túllépne azon az ember, hogy probléma és flegmán elfordulna az egésztől, nemcsak hogy sokat élnénk, de könnyebb lenne az életünk.
Buszon vagyok, bámulok ki az ablakon. Egy vicc jár az agyamban, aztán még egy. Miért zakatol a vonat? Miért ül a kislány a nagypapa ölében? Sok, nagyon sok volt a feldolgozandó élmény. A sör csúszik, az ember pedig szét, ha épp olyanja van. A határt megtalálni borzasztó könnyű. Hideg most az ablak, rossz most, hogy a sofőr széthajta a buszt. Mindjárt otthon.
Válaszaim vannak,de nem látom a kérdéseket...
