Tudom, hogy te voltál.
Láttam azt a bársonyos gyönyörű fekete leomló ezer zuhatagot. Láttam, az apró kecses lépteket, egyet a más után. Előttem volt minden: puha, rózsaszín ajkak; igéző szempár, ami elvarázsol akárhonnan akárhova; selyem, hófehér bőr ami bármit elmond és határolja a mocskos ujjat a csodától, s boldog lehetsz ha valaha érintheted. Fejben a tekintet és a hang...
Nem számít, elkaptam a fejem, későn. Tudom, hogy te láttál engem, de én téged láttalak?
- de az is lehet aztán, hogy csak rosszul láttam...