-Nem szoktad őket folytatni.
-De szoktam, befejezni nem szeretek valamit.
-Egyszer beszéltünk róla,hogy úgy kéne, hogy megálljon egyedül is, magában.
-Miért nem áll meg?
-Egyszer írj egy részt, aminek van rendes lezárása...
-Utálom,hogy mindig meg kell halnia valakinek a végén,hogy úgy érezd, hogy tényleg vége.
-Hogyan lehetne máshogy vége? A romantika legkielégítőbb pontja amikor magasról lecsapja a labdát, tudod, hogy miről beszélek.
-Inkább elkezdem. Nem biztos...
-Képzeld el ,hogy egyszer csak nem jövök többet.
-Az lenne a történet vége?
-Hát nem? Mit csinálnál nélkülem?
- Ez egy lehetetlen példa.
-Miért? Gondolok egyet és keresek magamnak mást.
-Ha nem jönnél többet valószínűleg az újságban keresnélek először.
-Jólesik a bizalmad.
-Na menj, aztán este ha gondolod gyere én itt leszek. Én még befejezek valamit...
Nevetés hallatszik és ajtócsapódás. Még pár percig hallani a lépcsőházban a távolodó lépések zaját, aztán ez is félbeszakad amikor egy egyre szűkülő hang kíséretében bezárul a földszinti bejárat ajtaja.
Kopogásra ébredt...
