Halkan sír egy harmónika míg a bárban elülve egy csikk zokog fekete pad szélen. Méla nyugalom csöppeket szív be a tölgy végtelen hársfa elefántcsont-fehér világ végén. Pár pont pattan a húrokon elhagyott szív most a pult a plafonon nem forgat már ventillátor tisztult levegőt. Üres pillanat átlátszó egész és csupasz. A dimenzió az álom csak egy illúzió hogy egyszer a székeken emberek ültek köztük lábak szaladtak föléjük tenyerek csaptak haragos boldogság szállt fel és a zene töltötte be a faltól falig tartó füsttől ködös univerzumot.
Cink vokál
2009.05.08. 00:30 - freeeyes
Címkék: elvont kísérletezős
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr511109157
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.