Képzeld el, hogy a tudatod egy kockát formáz. Tömör, nem áttetsző anyag. Ha elképzeltük járjuk körbe. De ja vou érzést kelt minden egyes szeglete, mert természetesen nem teljesen szabályos a felülete. Sok helyütt érdes vagy sima. Változik a színe is és annak a mélysége,telítettsége. Néha ez a szín olyan mintha bele tudnál látni, de amikor közelebb lépsz rájössz, hogy ez csak mintázat. Tetszőleges és véletlen alkotta sorsszerű felület. Ha minden ember rendelkezik ezzel a testtel ,akkor vegyük úgy hogy körbe is tudja járni. Aztán vannak olyan emberek is, akik képesek arra, hogy megérintsék és vannak olyanok, akik képesek leválasztani belőle valamit. Képzeld el, hogy már a körmöd alá szorult darabok is felbecsülhetetlen értéket jelentenek ,mind számodra mind a körülötted lévő világ számára ,ha képes vagy kifejezni azt, amire rájöttél. Mert minden egyes ledörzsölt darab ,olyan mint egy lemásolhatatlan ötlet. Normál esetben, ha ezt a kocka alapú vonatkoztatási rendszert vesszük alapnak, egy ember csak pár ilyen ötletben részesül egész életében vagy egyben sem. Aztán vannak a zsenik, akik mondjuk képesek arra, hogy a körmük alá ragadt csillogást átvigyék az emberi valóság illúziójába és a többi ember számára kamatoztatják azt. Művészekre, tudósokra, festőkre, írókra gondolok itt ,akik őrültek mások szemében, vagy csak nem "normálisak". Aztán képzeljük el azt is, hogy van egy anyag, ami a normál ember számára ad egy lehetőséget. Körbesétálja a saját kockáját aztán ez a valami, ez a kezébe ad egy kalapácsot. Emberünk kezdetben örül, ha egyáltalán fel tudja fogni ezt az adományt. Boldog tőle és érzi ,hogy részesül valamiben, ami több ,mint amire valaha szüksége lenne egyáltalán. De ahogy mindennek minden világban ára van ,így itt is van ilyen. Mert míg emberünk nekiáll a tömbnek a kalapácsával, addig az ütések erejétől nem látható repedések keletkeznek. Az egész megbomlik és egy lassú erózió indul meg, mint egy kezelhetetlen folyamat aminek a végén emberünk áll a kalapácsával és hiába keresi a tovább bontható részeket. Idő után már nincs mit tovább bontani. A kalapáccsal emberünk módszeresen lebontotta a tömbjét és elvette magától a lehetőséget, hogy továbbiakat kaphasson.
és neked mi van a körmöd alatt?
2009.05.14. 01:12 - freeeyes
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr211120528
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SewaDork 2009.05.14. 10:31:46
hát az tuti, hogyha a védőnéni ezt mondta volna el az első drogprevención, a büdös életben nem gondoltam volna rá, hogy szerhez nyúljak.
tátogóstrucc 2009.05.14. 14:34:49
aaaaaaaaaaaaaaa. eztöre úú. baszics és tényleg. tényleg. á.
lillalány 2009.05.14. 15:20:34
Emberértékelős írás lett.Nagyon jó.
freedame 2009.05.15. 01:17:18
...csak üldögélek, és elgondolkok arról: milyen érdekes lenne tudni, mi van a kockán belül...
trusting 2009.05.17. 20:39:15
@SewaDork: A védőnéni tuti hogy nem mondta volna ezt így :)