Gesztenye íz méz a számon ,míg a művészt hanyatt éri szemén álom. Beleitta magát az ég szép kép kavicsa. Az a sok szín szem szeretném ha halványabban derengene előttem ,de a kedvemért nem változik meg. Ő elkezdte ,füsttel kavarta fel átlátszó mégis látható varázzsal itatta át őket, édes képzelt borral.

Ott fekszik most és a felhők az égen plafonra dobált vizes papírt mintáznak mozgó körvonalakkal. Talán árnyékot is vetnek és nem hiszem hogy ez a képzelt valóság megveti a valóst sőt tisztelet övezi a kikevert massza minden lépését. Mert a természetes színekből kibújtak a békák. A sás kékes izzásban kelti a napot maga mögött aranyos rózsaszínben és pontatlan lett a metszés mellettük, hol neki a múzsának szenteltek templomot.

Ő a kavarodott káoszos színekben úgy fekszik ott ,mint bújtatott szentélye az Istennek. Alabástrom szín szeme villog a lassan közelgő éjszaka csillagaitól és még fehérebb márványszín bőrétől megállnak csodálkozni az elhulló ég mitesszerei. Csodálatos ő hátközépig leérő fekete hajától, finom mozgásától, érinthetetlenséget súgó lehellet szavaitól.

A fekvő alak most őt dicséri. Meghalt talán? Nem hiszem, hisz ahogy elnézem mozgó ajkairól esnek még zavaros rémálmos szavai a látottaknak ,miket a közelgő sötétség a szembogárba szórva vés az elmébe éppen.

Aztán a képen átveszi a félig mozdult formák mozdulatlanságát a természet dinamikája. Susogni kezd a nádas és a paradicsom égi fénye ráborul a testre úgy ,hogy arany glóriát fest a már csukott szemek alá. Vörösben ég az arc és már él a táj. A test sétál és ujjaival a vetett búza nyakát, fejét érinti még és lépteiben közben nem vet gátat semmi. A táj dob lasszót a Holdra és nyakát megfogva megereszt vele egy kísérteties mosolyt. A múzsa búcsúcsókja van a szemein, ezt látja ő kezeit kieresztve a világ két vége felé s mutat velük nyitott tenyereivel ürességet, békét. Bús arcán félmosoly, szomorú szemén szerelmes hamuból vet még szikrát a múlt ,míg ő lassan átlátszóvá válik. Álmodott valóságában ő szertefoszlik és lassan ,míg újra előre lépdel a visszaút lesz az elő réből s a világ a fejére fordul elfogyott szellemétől.