Sky and Sand megy a háttérben és négyet üt. A sarokban ült ez a szám, most kértem fel megint egy táncra. Utolsó szusz mozgott benne, ő altat mindjárt mert nem hagyom aludni. Ismétlésre tettük egymást, kattog valami még, de az már megint egy másik arc. Ő az ismerős izzadt félmohásos cipőtalpak alól bámul flegmán kifelé. Két átizzadt zokniorr piszén teniszezik valami képtelen ütőkkel, labda helyett kimondatlan szavakkal. Azt a következtetést vonom le, hogy hiába állt az élére igazuk van azoknak az elnyűtt ruhadaraboknak. Tovább lépnék, de még nem tudjátok mit hallok én. Érzem ,hogy hiába állt az élére az a pár érme a kedvemért beérte és utol azt a pontot, ahonnan nincs már visszaút. Így kezdődött a nyár, tudtam hogy nincs visszaút. Ezt akartam előidézni. Minden nap, minden áldott reggel azt hittem anno, hogy ideje van felkelni és csinálni valamit. Ez az általános felmelegedés, amit globális szinten magyaráznak az okosok most hozott valami olyat, hogy a reggel már nem az intervallum kezdetét jelöli, hanem a közepét egy végtelen egyenesnek ami az életünket jelképezni. Áttértem megint a személyben, hiszen már az én mi vagyunk. Kicsit része valaminek, kicsit egységes és nagyobb egészt jelöl. Ez már egy gebrunn, ugyanarról az albumról tolmácsolom továbbra is. Berlin calling, az érzés az a precizitás amit belevittek hihetetlen. Lenn a tó partján az a hihetetlen ember elárulta ,hogy annyira beteg ez a Paul ,hogy csinált két számot, ami kiegészíti egymást ha egyszerre elindítod és plusz hangzást ad. A gebrunn meg a sky and sand. Pöpec és frankó meg minden és hihetetlenül tetszik, mert most passzol mindenhez. Lehet, hogy most akármit be tudnék dobni a lejátszóba és tetszene, de ez akkor is a topon van ,mert a magam belső izzásával egészítem ki ettől nekem a legjobb. Mikor dobsz egy számot valakinek, tudod milyen mikor meg akarsz mutatni valamit egy fontos embernek, vagy azért mert az fontos ,hogy legyen még valaki aki tudja ,hogy mit éreztél át. Akkor megmutatod, meghallgatja jobb esetben és jön a reakció. Én nem kérdezem meg, hogy átérzed e, nem is érdekel talán annyira ,hogy mit is mondana rá. A reakció mindent megér, de azt nem szavakban mérik. Valahogy ez olyan, mint egy beszélgetés ,ami kivételt képez a szabály alapon nem a szavakról szól, hanem arról amit ki akarsz fejezni velük. Azt mondod barát és nem a következmény miatt, mondod hanem egy kicsit pont annyira érted barátnak, mint amennyire kevés a szó a fogalomhoz. Egy barát, egy személy aki ha nyomtalanul eltűnsz akkor megijed ,hogy eltűntél. AKinek hiányzol és megkeresi a hozzád legközelebb álló személyt csak hogy megkérdezze, hogy minden rendben van e. Nem mérhető ez ,olyan dolgokban amiből élünk. Nem evilági fizetőeszköz ez. Kell bele az s.
AZtán ül az ágy szélén, míg a hangfal az éjjeliszekrény. Rákerül a füles és a kábel. Előkerül egy kulcs, egy másik, egy harmadik és zörögve zúg le ez az utoljára említett legkisebb a sötétbe. Majd reggel felveszi. Nem baj, nincs most hiba, nincs semmi para nyugalom van, abszolút csilles az állapot ami bekopogtat és szinte nyöszörögve nyüszít már pár perc álom után. Mindjárt megyek, szól a paplannak aztán kikerül egy mpkétszerkettő és a spílert bezárja a lemerült aku a szürkehályogos hangyafociba. Olvashatatlan felirat, lényegtelen hisz így is , úgy is betéve elölről, hátulról tudja már a szöveget. Nagyzás, de tényleg, alapmű ám.
Kinn az ablak sarkában, van ott egy fíling. Egy olyan keresztes érzés, hogy kellene már vissza ,ha megjöttél Törökből. Vágod, megjátszottam a saját szerencsém, hiszek benne helyetted is és bár tudom, hogy nekem máshogy, de neked most ez a szerencsés kell. Az az első pillanat, amikor ezer és ezer angyal masírozik fel és alá és rugdossa el a közelgő bajkeverő villásfarkú csönköket a tejútról innen a Földön túlra, csak hogy tőled messzebb legyenek. Megóv az a kis cucc és jobb ,hogy nem az én nyakamban lóg már. Majd visszakapom úgy is, hisz megígértük. Kezet rá és hangosan durran már a zsebpilács a terasz kövén.
Egy újabb halott tűzetokádó műanyag zsebsárkány. Mi lesz majd? Hogyan lesz tovább? Mi lesz a továbbal? Ha senki sem mondja, hogy tovább...Mi lesz ha senki sem mondja, hogy tovább...
Aztán fejfájós reggelre virrad a hajnal. Szegény megkeveredett magától kívül van és behalt egy bokorba. Végszót keresek, csak most nem megy. Kibeszéltem a szavaimat, kiszáradt a szám és elfogyott a tüzem is. Boldogság van.
Erre iszunk? Persze, erre is és arra, hogy a következő kanyar végén, mindig van új úszómedence, ahol a hosszokat úgy számolod ,hogy a szélét megérintve kidugod a fejed és elkiáltod magad
-Hijj
