Aztán az ember jól lehülyézni magát, amikor fölöslegesen parázott be valamitől. Ilyen például az eset az Íjászban vagy a helyzet a keletiben, amikor tudatosul ,hogy mindjárt következik valami, ami lehet hogy kellemetlen. Néha tényleg szeretnék érzéketlen lenni vagy legalább annak tűnni. Ennek könnyed gyakorlása nagy adomány, szerintem.
A saját történetünk kockáit meséltük egymásnak, amikor kettesben maradtunk. A régi dolgokat kezdtük, közvetlenül attól a ponttól, ahol abbamaradtak. Anglia óta nem találkoztunk élőben és most felettébb furcsa érzés volt közvetlenül kommunikálni. Mivel külsőleg nem változtunk és belsőleg sem volt észlelhetően hatalmas különbség a régenvolt tapasztalataival szemben, olyan volt mintha nem telt volna el idő. Odavagyok az ilyesmiért. Valóra váltani a múltat, eszméletlen álomvilágérzet volt a levegőben. Azt hittem ,hogy nem is tudok betelni vele. Ezzel az egésszel, hogy létezik ilyen. Visszamennék Angliába, hogy széthulljon minden morzsamódra és az egész olyan legyen, mintha igaz sem volna. Ez mászik a fülemben folyamatosan.
A Dürerben marhajól éreztem magam. Pár pohár unicum után abbamaradt a köhögés és kitisztult az orrom is. A kedvenc alkohol, a legjobb és tényleg mekkora ötlet röviditalt csinálni gyógynövényekből! Hatalmas találmány. A Lázáry quartetet hallgattuk és a zene amit csináltak több volt mint frankó. Csak ültem és élveztem a zenét. Bámultam őket, tetszett az ,hogy látszott rajtuk hogy imádják azt amit csinálnak. Örömzene volt és jólesett hallgatni. Csocsoasztalt találtunk közben és végigvertünk mindenkit úgy, hogy közben táncoltunk a zenére. Beszabehu érzet, abszolút zsírkirály.
Aztán segítettünk a pakolásban. A szintit elcipelni a szállásra, álványostul mindenestül nem volt egyszerű téma. Aztán az albérlet után vissza a Dürerbe ,hogy ott összeszedjük a csajokat. Még két korsó sör után indulás volt, keresni kellett egy éjjelnappalit. Rövid idő telt csak el és meg is találtuk. A zenész srác elugrott pár cuccáért miután vett magának pár heinekent. Iszogatásra ideális viszont berúgni tőle nem lehet. Ez nem az a luxus ,amit azért veszel hogy talajra tedd magad. Ez valami egészen más, mondják hogy van a sör, meg van a heineken. Nekem igazából mindegy, van a sör és van az unicum. Az egyik csúszik, a másik ízlik. Ennyi.
A taxiban már poénkodtunk. Irányban volt a Pöttyös utca és ott már várt ránk a házigazda. Jókedv volt a levegőben, nem voltam fáradt csak a betegség kezdett egyre inkább elhatalmasodni az alkohol jótékony rosszérzet feledtető hatásán. Megint elkezdtem köhögni és mire átszálltunk a másik kocsiba, már újra fújtam az orrom. Mondd, hogy alergia. Mondd, hogy nem betegség. Ha pihenek pár napot...Pihenni?
Nem sokkal az után, hogy megérkeztünk jött a krakk. Annyira berosszult a torkom ,hogy mindegy minden volt. Úgy éreztem, hogy ha rágyújtok szétszakad a torkom. Szúrt mindenem és az a fura fejfájás éreztette hatását a halántékomtól az arcüregemig. Amíg a többiek söröztek, megbontottam a borom és kortyolgatni kezdtem. Sörre nem akartak inni így egyedül iszogattam addig amíg el nem fogyott. Jó kedvem volt és bár már kezdtem érezni a hatását teljesen jól voltam ahhoz, hogy felmásszunk egy lehetetlen lépcsőn az ágyig.
A keletiben álltam. Azzal a tipikus érzéssel bírkóztam éppen ,ami sok tapasztalatlan zöldfülűt arra ösztökélne, hogy írjon egy sms-t valami olyan szöveggel, hogy "hiányzol", "kár, hogy elmentél" ,"szeretlek" vagy nem is tudom, kiben ilyenkor mit is fogalmaz meg ez az abszolút hiányérzet ,de azt tudtam, hogy nálam most minden van egyszerre. Akármit írtam volna, őszinte lett volna. Valakinek ez ellentmondásos, de abban a pillanatban én úgy éreztem, hogy ez most jó lenne újra. Ellentmondásos azért, mert nem mennék bele semmilyen módon és szerintem ő sem és azért is, mert ezt jónak érzem így. Igazából, nem is volt pénz már a kártyámon így nem is tudtam volna mit írni. Szóval, épp ezen filózgattam amikor egy örökké mosolygós lány rohant el mellettem hátán nagy piros túrazsákkal. Bár rám nézett nem ismert meg. Fejemen kalap, szemüveg és mellé egy olyan ruhában voltam amit Győrben nem is igen hordtam még. Ebből kifolyólag nem voltam felismerhető így nyugodtan nézhettem körbe úgy, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről. Páratlan napok ezek és sohasem érnek véget. De mégis, így vagy úgy egy emlékezős dobozba kerülnek és beteszem őket az íróasztal alá, hogy majd jövő nyáron, az első napokban leülhessek ,kinyithassam és eszembe juthasson ,hogy mihez mérten kell többet, jobbat, szebbet kihozni ebből a hihetetlenül rövid három hónapból.
Pár percig még követtem a szememmel aztán amilyen gyorsan csak tudtam elindultam a metró felé. Negyed órám volt, hogy a keletiből rekord időt teljesítve a Moszkván legyek. Nincs mese, ilyen ez a popszakma.