Hidegebb éjszakák jönnek érzem a hajnal sóhaját fagy zárja már be mások ablakát. Hideg kéz szorít a sötétből szőrszálat hasogatva vonyítva Hold felé soha bele nem fáradva a tiszta rideg égbe. Villám szakítja majd ketté előre érzem kint ülök még itt de nem várok másra szóra. Alázuhannék a levelekkel megint és mindig úgy fújna mint eddig a szél ahogy akart. Nem kell más vígasza nem lenne boldog semmit érne szavam ha egyszer úgy hozná hogy használnom kell szeretlek. Mondtam már eleget nem többet ellenséget keresek ha szerelemre vágyok ki akarná ezt józanésszel önmagának?
Én?
2009.09.10. 22:18 - freeeyes
Címkék: emberi
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr51374041
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
freedame 2009.09.11. 00:56:57
A tél azért jó, mert tavasz jön utána...