A végállomás szélén elütnek a kövek. Félreugranék, de nekem ugranak, a földből felém szöknek. Sok féle van köztük, kockák vagy némább darabok. Általában attól tartok, hogy míg egy közeledő busz felé sandítok, egyet tarkón vagy vesén kapok. Hála az égnek, többnyire én vagyok a gyorsabb, de ha nem jön busz vagy hajó vagy holtágon felém csapó hullámos csobbanás, mi partot mosva engem is haza térítene, csak ülök a világ szélén és bámulom ahogy hátam mögül felém közelednek.
Kövek
2009.11.09. 20:13 - freeeyes
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr301513646
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
freedame 2009.11.10. 03:28:36
Ez megint jó, különösen a 2. fele tetszik!