Egymásra kerültek a kis papírkák, emlékekkel átitatott masé-katonák, felhők az égen, a múltam csillagzata alatt. Lépéseim nyomán nem rengett a föld, döntéseimtől nem változott meg semmi. Mintha követ dobtak volna egy tóba, úgy nyelte el a víz a szavaimat ,míg a fodrok előttem láthatatlan maradtak.

Aztán változás jött, hirtelen nyomot hagytam. Nem lett mindegy, ami mindegy volt az sem maradt az, aminek indult. Azt mondták, nincs új a Nap alatt. Hogy egy ember nem változik, hogy aki változik, az nem ember és aki nem ember, az mit keresne egy emberlakta világban?

A tányér lapját elhajlították és kiélezték a széleit. Addig lapították, míg oldalai össze nem álltak és a sok oldalúból, gömb nem lett a végén. Ezt a gömböt, többször elrúgták behorpadt két sarkán, mélyebb pontokon a fájdalom jeget szült, haragos telet. Az oldala szebb volt, gyönyörűséges, mert a világot nem emberek lakták, hanem ideál lények.

Szélsőséges jók és rosszak vívtak végtelen háborút, nem kérdés a test hátán, hogy ki az aki hátba szúrt. Nem volt kérdés az sem, hogy miért tette, egyértelmű volt hiszen a jó és a rossz örök és szembenálló felek voltak akkor az én szememben...

Ebben a világban, harcok közben ,míg a föld vérben úszott született valaki, aki többet nyújtott. Rossz volt a rosszból, jobb volt a jobbtól és nem ártott senkinek, határokon táncolt és nem mondta, hogy a kettő között lenni jobb, mert nem ismerte a semlegest sem soha.

Szalagkorlát az élet, körbe van kerítve egy ring és azon belül aki vív, az él vagy hal és küzd, de ő a kötélen állva elérhetetlen ült lábát a világ felett lóbálva felnőtt gyerekként. Ellentmondásos személy, ellenszenves ,rossz és mindenkié, azt hiszik hogy a szavak, majd őt elérik, mosolygott ő és hasa elé húzta lábát, míg félmosolyán táncolt a megrendíthetetlen és büszke káosz a fúzióban a megnyugvással.

Papírból hajtották az eget, azt mondja ,nevet aki hagyja hogy elhiggye a szabadság létezik korlátok nélkül. Ikarusz elégett ,szárnyait a fény átjárta és a tenger elnyelte, miután szellemét a habok az égbe küldték, idegen Istenhez annak idegen földjén. Egyszercsak emberek kezdték belakni a világot és míg az ideál halott hamvai között rózsák nyíltak, ő elsuhant az égen egy hajtott repülőn ülve a naplementét félig, a hátam mögül nézve...