Füst szállt a Holdra a kába festett gőzt egy kéz lenyúzta az ablakról.Az ajtón túl üresen kongó lépcsőház verte vissza zaját míg ott bent a szív dúdolta az érzett világ ritmusát. Hogy a testnek valójában két lényegisége van hogy a dobogó csomónak is két kamrája lüktet. A rég álmait súgja egy lépcsőn megcsúszott emlékét. Mennyire egyszerű és milyen csodás az emberi testből több felvonás egy vallomás két szó és még sok ezer más egy anyagba öntve. Mert bár a szív mindenek felett áll az elme rendszerint eljátszik vele.
