Mióta lekerült a nyomás a vállamról, a szívemen a hangsúly. Mióta szemmel láthatólag nincs szívem a szememben dobog az eszem, tompán ha az agyamra iszok. Néha, arra is jut időm ezen felül, hogy bomló énjeimből újat fabrikáljak, értékítélet híjján persze rangsorolva őket ,hogy nehogy rossz helyről hasítsak újabb bőrt az arcomra. Kopasz fejemen a tar koponya a seggemig érne, ha tudná hogy a szőr honnan nőtt rá, bizony engem elszégyellne és levetné halott gúnyáját, hisz micsoda álca alá bújt holt idegennek látnák őt akkor velem...
Mindegy hogy ki súgta, hiszen csak a vadidegen az akinek igazat adok, egy dolog amit mondok, egy amit mondasz, de nem hinném kell az amit másból láthatok ,ha kiderül egy hazug szóval ,hogy a kezeden a nyakamon a sugarak a kezeid, a köteled a nyakamon...
