Hintóm elé kötöm tücsköm, hadd szökkenyen paripám! Egész csodás világomban, ezer halál les reám. Feljött a nap s eltakarta az éj csillagait, meleg kézzel ,izzadt kézzel a gyeplőm elengedem, nem foghatom undorodom magamtól s tőlem az is kiért útnak indultam vala. Megváltozott azóta a világ, pej paripám lóerőben ,esendőbben tekintek ki levegőben suhanó acél hintóm ablakán. Ősz fejemre csillámot vet az ég, szikrázó fényesőt s kik látták hogy régen ki voltam, most birtokolják régi erőm. Tapasztalat, erőtlen mérgezett vér, szürke tüdő, lassú én ,ha eltelt az idő kinek kellenék?
Dél után fél 12
2010.05.05. 21:07 - freeeyes
Címkék: 67x
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr631977529
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.