Leszálltunk a vonatról. Nagyon, nagyon sok mondat kezdődhetne azzal, hogy 'úgy emlékszem, hogy' vagy 'azt hiszem' ,de lényegében még leszállás előtt elrejtettem némi pénzt a cipőben a betét alatt. Csak úgy a biztonság kedvéért. Ha azt elhagyom, akkor megy vele a lábam is. Gondolhattam ezt akkor vagy nem, de lényegében a Koli begurult a posta melletti parkolóba ,mi pedig felszálltunk és nekiugrottunk az éjszakának.
A következő kép, igen ez volt az a pont, ahol már éreztük, hogy miért utaztunk egy napig. A lakás kezdeti állapota ,már érkezésünkkor sem volt meghatározható. Az előszobában a tükrökkrel borított hosszú, sor-szekrényről már a külső felületet jelentő tükrök nagy része eltűnt és az eltolható szekrények alól alvók vagy deliriumtól reszketők testrészei lógtak ki az emberi fantázia összes elképzelhető variációjában.
Egy két szintes házra emlékszem ,ami felsőkategóriás ingatlanként lehetett bejelentve. Nekem legalábbis ez volt az első feltételezésem. A mi társaságunk, szabad klikként kezdetben nem oszlott fel a többiben. Találtunk magunknak egy üres sarkot és pipázni kezdtünk. Mindenki kipakolta azt amit hozott és mindenki elé kikerült a kis set-je. Az enumeráció néhányunknál rögtön katarzis élménybe torkollott ,minek következtében a társaság még relatív éber tagjainak száma durván lefeleződött.
Aztán feloszlottunk egy kimondatlan megegyezéstől céltudatosan és akkor tényleg elszabadult a pokol. Ebből az epizódból az volt az utolsó emlékem, hogy az órám számlapján a kis hárombetűs opción még a FRI felirat volt látható. Tehát még péntek volt.
A következő képem az, hogy egy kandalló mellett fekszem és egy csaj feje lóg a vállamra. A kijelzőn az óra épp váltott SAT -ról SUN -ra. Egy darabig pihentettem rajta a szemem ,miközben lazán arra próbáltam ösztökélni az elmém, hogy ne befolyásolja a gyomrom és annak tartalmát a tény miatt, hogy képtelen vagyok egy ponton tartani fókuszt és ha becsuktam a szemem kapásból kilómétereket zuhantam a szédítő fekete semmibe. A csaj odasúgott valamit, ő is felébredt.
A következő kép az, hogy egy emelettel feljebb vagyok és borzasztóan fáj a fény. Mindenütt alvó, kiütött embereket látok. A csaj sehol, nem tudom felidézni hogy mi történt. Azon flesselek, hogy kiesett egy nap és valakit majd el kell csípnem vele, hogy mesélje el mi történt. Feltápászkodok, megpróbálom megkeresni a táskám. A sarokban csak a pipánk szétroncsolódott maradványait találom. Sehol senki. Pedig ,de drága is volt az a hidra, gondoltam magamban és bár nem az enyém volt sajnáltam a lehetséges tulajdonost/kat.
Egy szinttel lejebb, a kandalló párkányán megtalálom a telefonom kijelzőjét. Tehát jobb lett volna ha az LG helyett az ütésállót hozom. Na mindegy, majd megoldjuk. Amúgy sem tartom túl helyénvalónak ezeket a kinyithatós vacakságokat, de hát erre vállalkoztunk. E gondolatmenet közben az abszolút elázott cipőmet lesem és leülök a nappaliban a dívány szélére az érzéssel, hogy valamire most emlékeznem kellene. Épp hátrahajtanám a fejem, hogy kicsit pihenhessek ,mikor valaki iszonyosnak tűnő erővel tarkón vág.
Felnézek és a házigazda csaj szól, hogy nem tudom e ,hogy honnan ered ez a patak mi a perzsa szőnyegen folydogált keresztül nyugalmas érként alábukva egy lépcsőn a konyha irányában. Elkezdek azzal poénkodni, hogy túl nagy köztünk az információs szakadék és még nem is mutattak be minket egymásnak, mire nagy kerek szemekkel csak annyit reagál ,hogy bemutattam tegnap én magam eléggé és jó igényessen. Ez után elkezdtük keresni a kis kerti patakra emlékeztető ér csobogásának forrását ,míg a második emeleten meg nem találtuk.A víz nyugvópontja a konyha volt és már állítólag a teraszon is állt a víz ekkor.
Az agyamban megjelent valami felborult szökökút képe, minek a vize elönthette a házat. Ekkor kinyitottuk a tetőtérben az egyik fürdőt és újból elázott a cipőm az onnan kizúduló lezúduló víztömeg miatt. Még mindig nem rémlik, hogy miért kellett volna megóvnom a surmóm a víztől. Mindegy, majd a vonaton kitalálom.
A csaj elkezd üvölteni a barátjával a fürdőben és én otthagyom őket. Nagyon keményen kapaszkodok a korlátba lefelé tekintetbe véve, hogy a vizes márvány csúszósabb mint a száraz és az elázott érzékek borulósabbak mint a kevésbé elázottak. A földszinten újból megállapodtam a díványon a földre helyezett tv-vel szemben és már éppen el tudtam volna aludni, amikor valaki belémrúgott.
Felnéztem és eldöntöttem abban a pillanatban, hogy én most azonnal előkerítem a táskám. Egy ötvenes éveiben járó őszes fickó állt a fejem felett öltönyben. Ennél abban a pillanatban csak egy dolgot tudtam volna elképzelni ,ami jobban megrémített volna és az a jóltöltözött anyuka belépése volt ,hangsúlyozom báli ruhában ,a nappaliba. De hogy ez miért rugdos engem itt, mikor itt még annyi ember fetreng?!-Fogalmazódott meg bennem a kérdés.
Miután kitessékeltek a házból a kertben leültem egy lerongyolódott sörpadra és elnéztem azt, hogy mi maradt a jól felépített,valószínűleg vagyont érő hátsókertből... Egy mély árok volt az utca és a ház hátsókertje között, kerítés nélkül. Az egyik szegletben produkált méregdrága kerti-tóban most egy lámpabúra úszkált és egy a felszínére dobott keresztben áthidaló megoldásként létrejött villanyoszlop maradvány.
Lassan beesteledik és már kétszer összevesztem a szülőkkel, hogy várom a 'pajtásaimat' ,hogy ők is megérkezzenek és csak ezért nem hagyom el a füves déli part árokba lábat lógató részét. Ebben árokban egy beszakadt aknából a tűzöltók a mentőkkel vállvetve épp egy srácot a lábánál fogva emelnek ki egy daru segítségével ,mikor anyuka elkezd megint piszkálni, hogy miért takarom az árnyékot a fűről vagy valami ilyesmi. Mikor az elején a tűzoltó srác bemászott, hogy rögzítse a srác gerincét ,meg leellenőrizte hogy van e még értelme kiemelni,na azon tényleg elmosolyodtam. Koli ekkor gurult be az utcába és üvöltött ki a furgon ablakából, hogy "báz ,már mindenki téged keres kb másfél napja'.
Akkor jutott eszembe, hogy mi történhetett az elrejtett lóvéval a talpam alatt...
