Ha valamit nem értek, megkérdezem. Ha nem akarom megkérdezni vagy nem merem, arra gondolok hogy megéri e megint, újból meg nem érteni, ha nem találhatok kielégítő választ. Ez után rájövök, hogy a magam hibájából nem tudom a megoldást, hiszen (add1) lehet, hogy a kellő információ birtokában vagyok a megértéshez és mégsem megy (add2) nem merem/ nem akarom feltenni a kérdést, (add3) és legvégül de nem utolsó sorban nem hiszek kellőképp a már felállított elméletemben. Tehát a kíváncsiság nem elég, a tudás nélküliség lustaság eredményeképp létrejött hülyeség és ez pedig negatív dolog. A negatív dolog már elítélendő, hiszen ha nem tetted meg a maximumot akkor ,amikor csak lépni/kicsit szenvedni/kérdezni kellett volna akkor az nem a sors fintora, hanem a te/én/mi tehetetlenségünk.
LÉPJ!
