VI.rész
Halkan forog a ventillátor ,vékony sávokat vág a rácsokon keresztül a beszűrődő fény a lapátok körvonalai mentén a füstbe. Halk koppanás hallatszik alatta és egy fokkal idegesebb hangvételű, mélyebb hangzású párosul az elhúzódó csengés mellé, mikor a fém hamutálca mellé csapódik a kézi megmunkálású ezüst-öngyújtó. Mélyet szív, mintha attól jobb lenne. Még egyet, aztán kifúj. A felkavarodott fellegek riadtan rohannak szerteszét az aeterben, a szinte haragosan távozó melléktermék elől. Pár slukkal később a dekk már haldokló füstcsíkot ereszt csak elnyomva a hamutálca alján. Újabb koppanás, érdes sercenés, mélyebb dobbanás ahogy az öngyújtó újból nekicsapódik az asztallapnak és finom koccanás ,ahogy enyhén odébtolja a hamutartót az ütközéskor. Aztán ismétlődik a cselekménysor. Beszív, benntart, rászív, benntart, kifúj. Aztán hátrahajtja a fejét és egy újabb adag füstöt karika formában küld az aeterbe.
-Nem szólsz semmit?
-Mit szóljak?
-Hát, látod. Itt van, olvasd el.
-Elolvastam.
-Nincs hozzáfűzni valód?
-Hát...-Felé fordul és láthatóvá válik az a sokak által jól ismert félmosoly. -Tudod te, hogy mit gondolok. Hadd legyek a tanúd.
-Polgárin kell tanú?
-Mer, még mindig nem akarsz templomi esküvőt?
-Megy a faszom templomba.
-Ott akarok lenni, nem érdekel hogy ki a kedves nedves akit elveszel, de ha zártkörű a buli, akkor is hívj meg. És...
-Jó, persze.
-És akkor is ha a nejed nem ragaszkodik hozzám!
-Nem a farok csóválja a kutyát. Tudod, mi a véleményem a nőkről.
-Tudom, hogy miért ez a véleményed és tudom, hogy miért vagy jobb ember mint én.
-Na és miért?
Újabb két kör kerül az asztalra és a tizedik felespohár is kiürült már. A pult mögött halkan szuszogó csapos,most félálomban pillant a tükrös szekrény felé fél szemmel ellenőrizve, hogy a két vendég, még mindig fogyaszt e. A kis pincérlány néha oda,oda lép az asztalukhoz és tölt nekik. A kislány egyetem mellett néha kisegíti a csapost és éjszakánként, ha az elhúzódó zárást az öreg már nem bírná ő szolgálja ki a betévedt vendégeket. A kocsma felett vett ki egy lakást, ezt tudták meg tőle mielőtt visszament volna a pult mögötti helyiségbe.
-Te halód...figy,azt kell hogy mondjam szúrnám a fosóját...
-Mi?
-JÓNŐ.
-Ja, ja. Elgondolkoztam picikét.
-Azt látom. Lassan megjöhetnének már. Odabaaasszaak?!
-Varázsszó? Inkább csettints te pöcs...
-Te neharagudj rám.
-Mármér?
-Te ilyen felszínes nőkre buksz vagy mi?
-Ők találnak meg engem.
-Hm...
-Zseniális,akkor szólok a csajnak hogy még két kör.
-De ne. Még ne. Figyelj ide,figyelj rám.
-Jó.
-Nem vagyok elég egyenes? Rossz ember vagyok?Mondmegnekem most! Rossz embernek ismertél meg? Átbaszom az embereket? Bántok mindenkit aki fontos nekem? Ártottam én készakarva akárkinek is? Légy őszinte!
-Te ,nem ilyennek de...
-De ne..Figy, eltudod rólam képzelni?
-A barátom vagy és nem tudom elképzelni.
-Én,én sajnálom.
-Most már jöhet a plusz két kör?
A pincérlány miután kihozta a négyszer négy centi rumot egy tálcán elvitte a másik tíz kiüresedett poharat. A hajnal első fényei futottak végig a pult fölött sorakozó szeszes-üvegeken és rajtuk szétszóródva rövid szivárvány pászmákká hullottak szét a fa-burkolaton.
-A barátod jól van?
-Elszívott egy doboz cigit és megivott majd egy üveg rumot. Szerintem nincs jól.
-Mentőket hívjam?
-Dehogy hívd. Ez normális!
-Mondjuk rajtad nem látszik.
-Jajj cicám, akinek a lelke rendben, annak a teste is. Felkísérnélek, de hát tudod hogy van ez. Vigyáznom kell erre az idiótára. Még a végén összetöri magát hazafelé. Épp elég neki az ami a mellkasában van, nameg a hülye fejében...
-Segítsek valamit?
-Esetleg elkérhetem a telefonszámod?
