VII.rész
Bent csönd van és béke. Nem mozdul semmi, csak a test fekszik erőtlenül a porcelán mellett félig becsavarodva a tartály alá. Egy légy távoli zümmögése hallatszik néha, ha a fények pislákolni kezdenek az előszobában. Ilyenkor a résre nyílt ajtó ,mint két világot összekötő válaszfal húzódik a küszöbre rá és csúszik vissza, mert valaki fél lábbal vagy gyenge ujjmozdulatokkal próbálja a helyére tenni, hogy teljesen úrrá lehessen a sötétség az apró kis fülkén. De nincs sötétség és a fájdalmon a hideg érintésű központi eszköz érintése sem segíthet tartósan. A fájdalom ,mint egy útra kélt sokadik lebeny stafétázik most a koponya pillérei alatt, mindig megállva egy ponton ,ahol pillanatok alatt forró fájdalom kúszik szerteszét egészen a vállövig. Ő most az ellenség és nem űzheti ki onnan senki és semmi. Dobszólóval, égszakadással, ütemesen és ütemtelenül zúgó üvöltő partizánmozgalom a fejben, melyet csak egyetlen módon lehet megszüntetni:A leghidegebb, legridegebb eszközzel magával a zsarnoki jeges elnyomó hatalom ellentmondást nem tűrő tisztító hadjáratával mit köznapibb nevén nevezhetünk úgy is, hogy:
-KATAFLÁÁÁÁM!
-Mivan cimbi? Jobban vagy már?
-Adjá valamit, mer szétszakad a fejem...
-Minden kijött?
-Az utolsó cseppig...
-Kivel futottál össze az éjszaka?
-Lövésem sincs csak arra emlékszem hogy sikított...
Kint a konyhában már csökkenő tendenciát mutat a fájás. A fények, a világ még mindig érdes és barátságtalan, de egy meleg tea csodákra képes ,ha az ember még jobban el akarja vele rontani a közérzetét. Az ablak alatt gőzölgő húsleves pislog bambán a sápadt alak szeme közé. Egymást nézik, csak a leves szemszögéből az alak mozdulatlanul ül ,szinte csak les rémisztőn, mintha mindjárt rá akarná vetni magát. Az ijedt levest aztán bekanalazzák és a folyton bemozduló világot elönti a finom,forró teltség érzése. A tea keserű ízét felváltja valami csodálatos, utánozhatatlan, ebben a pillanatban a legfelsőbb gyönyörökkel párhuzamos érzésé és a fogyasztó szempontjából egy pillanat alatt eldőlik az a generációk óta folyó vita, mely az emberiség legnagyobb találmányát vitatja. Márpedig vasárnap délben a kerék nem érdekel senkit, csak a húsleves.
-Mi történt?
-Hazahoztalak, akarom mondani hoztunk aztán beköltöztél a wc-be.
-Izé...mennyi a pánt?
-Milyen pánt?
-Az a izé..
-Nem mondod, hogy te is leszakítottad?
-De...
-Na..Szóval, hazahoztunk és...
-Kivel?
-Nem mindegy az neked?
-Göndör és harsány...ennyi rémlik.
-Mi a fene, neked van memóriád?
-Sajnos, még akad. Hogy hívják?
-Gondolj egy színre.
-Nem kell itt a narkóbarkóba bazmeg...Mondd meg vagy ne is mondd!
A monitor felületén finom szálkák rohangálnak fel és alá. A becsukott szemű valóság zuhanást imitál és a dupla kataflám ,egy liter tea ,húsleves kombinációja meglepően jó hatást vált ki az emberből.
-Na jobban vagy? Tegnap este nagyon szarul néztél ki.-Hallatszik ekkor egy női hang valahonnan a szoba keleti csücskéből. Az arc felé fordul, kábán ráemeli tekintetét és koncentrál.-Hú basszus, te nagyon szétcsaptad magad tegnap! Totál sápadt vagy!-Egy mosolyra telik aztán a fej visszahanyatlik az ágy szélére, ahol a tűzoltó hatást kifejtő fal-érzet a leghevesebb ellenállást okoz fájdalomelűzési fronton. -Nincs semmi cink, az öcséd vigyázott rám. A wc miatt bocsi, majd...
-Ne aggódj, megoldottuk.Hallottam mi történt és megértelek. Csak legközelebb szóljatok, ha itt akarjátok befejezni a bulit. A szívbajt hoztad rám!
-Ki volt a csaj?
-Milyen csaj ?
-Hát...
-Ja, hogy aki veletek jött? Nem tudom, nem aludt itt.
-Ja, nem...
