Tavi rózsa, levelek a színen. Aranybafordult elhullott testecskék és mind az én kreációim. Apró eltéréseket látok az erezetén, kezembe vettem őket, s most egyet a legszebbet kezedbe adom, barátim.
Rózsák, gyönyörű kék rózsák nyílnak a kertemben, nem gondozom őket, hidegek ők anélkül is ,s mégis kezem munkáját dícsérik. Hisz az én agyamba vertek tudatot, gyökerükkel végigjártam saját képességeim tárházát megismerhettem. Kiismertem és most egy kőre fektetve ,vékony hajszál testére teszem rá cipőm felfordítva, nehogy talpal érjen rá.
Néha még vissza fordulok és amit látok, örömmel tölt el. Magamat látom benned, játszasz barátom vagy magad sem tudod mit teszel?! Lelkem törött csücskének párja vagy, sok eltörött darabját találták, s hozták most azok mind itt vannak valahol ,de te vagy a legközelebb. Megismersz, ha felismerlek, meglátod amit én látok, de fejedbe nem tehetek kipróbált gondolatot, eljátszott kedélyt vagy hasztalan várakozást, óh' nem.
Ismerlek téged,s te sokszor hamis oldalam látod. Azt mondom neked, hogy akinek hamis oldala van, az maga is hamis, de sérültünk már eleget ,s te mégis úgy változol, ahogy én látom magamat. Olyanokká lettünk, akik ezt csinálták velünk.
Gyönyörű a rózsa, nemde? A tiéd, s ha kéred zakódra illesztem neked, mert én ennyire szeretlek téged.
