Hol ide, hol oda fúj. A világ végén megtaláltam, letettem a nevem és meghajoltam. Alábuktam a mindeneknek és felettébb elszerettek otthonomtól.
Már nem tudom, milyen itthon. Nem tudok az éjjel aludni sem, csak arra gondolok milyen volt ha az agy, az elme a testemben megpihen. Végleg egyszer persze eljön, kacérkodom vele. Mindenfélét kikötök, bátor leszek magamban, de hogy megtenném azt amit eldöntöttem? Hát, ha nem kényszerít a sorsom, nem hiszem.
De most valami újat hozott, újat mutat. Fekete-fehér, szép és lement az éjszakai nap, a vállamon megpihen.
Teával a kézben a rombolásnak utat mutattam. Módszeres fájdalmat, köhögést és lázat mind mind a teraszon hagytam. Haragot, multat szabadabb jövőért mindent ,de mindent
megvirradt és a hajó elsüllyedt egy névtelen kikötőben
