A napszak nem meghatározható. Egy gombnyomással kezdődik minden és a ledek vékony pilácsának fényeinél bezsibbad a boot szektor. Lassan feláll a rendszer és betölti a tegnapról hibernált, megmaradt információkat. A munkamenet folytatódik, de soha nem onnan ahol tegnap az áramtalanítás pillanatában félbeszakadt. Az információ vesztés állandó és a rövidtávú memória hihetetlen egyszerűséggel üríti ki magát,hogy utat adhasson az áradatként betörő töménytelen új információnak. A ramkártyák a munkamenet folytatásához beizzítják a fontosabb részleteket és hirtelen körvonalazódik egy avi fájl részekre bontott körvonala. Építőkockák hiányában nem teljes a kép és a hang is hagy kívánni valót maga után, de hát ismerjük a klisét, hogy az élettel csak az a baj, hogy nincsen hozzá háttérzene, kérdés hogy átérzed e. Egy gyors töredezettségmentesítés után a vlc média lejátszója felajánlja a kezelőnek, hogy megpróbálja kijavítani a félben hagyott fájlt. Néhány másodperc, a merevlemez felizzik és új fájl jön létre, copy1, azaz a javított másolat. Kétt katt és már indul is a vetítés.
A mozgóképsor lejátszása folyamatos, de nagyon sok energiát emészt fel a telepről, mely által szükségét érzi a gépkezelő, hogy egy gyors izzítás keretében töltőre rakja a telepet. A technika csodája, hogy eközben a munka folyamata nem szakad meg. Zseniális.Egyetlen probléma jelentkezik mind e közben és az az, hogy az információ annyira töredezett, hogy folyamatos javítást igényel a lejátszás közben és eszméletlen mód felhevíti a gépet. Elég csak újra indítani a fájlt, felbúg a hűtő és hihetetlen durva NDK-s varrógépet idéző hangzás tölti be a szobát. A gépkezelő csóválja a fejét, de nem állítja le a videót. Kíváncsi rá, hogy hol szakadt félbe, mert az eddig előtűnő pillanatok hiába voltak sokkolóak, ha nem árultak el olyan részleteket, amellyel kezdhetnénk valamit.
Aztán jön a katarzis, a tetőpont. A videó részletei hangyafociba fulladó fehér pöttyös kavalkáddá változik és hirtelen elsötétül a kép. Frissítést ajánl fel a program és a böngésző is jelzést küld, hogy nem érzékeli az internetkapcsolatot. A rendszer összeomlott, kérjük keresse meg a problémával rendszergazdáját, vagy szolgáltatóját.
Gyors rezet következik, mire a gép lassan helyreáll. Az asztal tök üres, csak egy videó van középen és a gép hangos zúgása tölti be a teret. Kattintás, a lejátszás szinte tökéletes. Egy lány van középen. Felbukkan a jobb alsó sarokban egy hibaüzenet, aztán még egy aztán másodpercenként kettő, három és négy beteríti az egész asztalt, miközben a videó csak megy tovább. Egy lány van középen, a hangkártya leállást jelez, az alaplap forróbb mint lennie kellene és a lány mellé odalép egy srác és ránéz. Egymásra néznek. Hosszú sípszó hangzik fel a gépházból, hardverhibát jelezve. A gép áramtalanításért könyörög, miközben a srác közelebb lép és megcsokólja vele szemben állót.
Újraindítás. Katt a videóra. A megadott elérési út ismeretlen.
kockaszív-zörej
2010.08.28. 18:17 - freeeyes
Címkék: elvont
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr342254759
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
freeeyes 2010.08.29. 15:58:39
@hiddel: az az igazság, hogy ha el akarjuk érni és tényleg igazán akarjuk, akkor soha nem érjük el, mindegy hogy virtuális vagy nem. Persze ez az életigazság is lehet perspektívától függő:)
mennyire volt érthető/ érthetetlen? még fel akarom dolgozni újra, szerintem.
mennyire volt érthető/ érthetetlen? még fel akarom dolgozni újra, szerintem.
112358132144 2010.08.30. 12:21:12
Mit akarsz ezen átdolgozni? Teljesen jó a kockultnyelv, a mondanivaló mégis elég érthető. Mármint mindegy, hogy mibe csomagolod, egyszer eléred célod. :)