-Szólj Pé ügynök mivan veled?
-Boncolgatok, ilyesmi. Veled mizu?
-Már megint gondolkozol, inkább igyál!
-Mondtam már neked, hogy mi a baj.
-A túl sok agyalás.
-Igen. De amióta iszom jobb,mármint amíg levan terhelve nincs ideje a hülyeségekre csak a valós dolgokra.
-Hát akkor igyál még!
-Nem akarok. Elég volt. Sok volt belőle és most szeretnék kitisztulni.
-De akkor megint itt fogsz ülni és csak számolgatod a dekkeket. Ez neked jó? Elmúlt dolgokon, mi lett volna ha alapú hülyeségeken rágódni?
-Ettől vagyok én. Voltam. Szerettétek azt ami voltam, úgy ismertük meg egymást.
-és azt is, ami most vagy.Persze.
-De ami most, az jobb mert pörög, mert táncol, mert kiabál, mert hangosan él. Ez lettem én, aki kizár minden bajt és semmi sem számít már. Nincs felelősség, ha baj van eltűnés van és ha felkéne vállalni valami terhet...
-Te, tényleg innod kéne.
-Ja. De Nemtudom mi legyen. Vágod ezt a szart is abba kéne hagyni, csak mérgezi az embert.
-Az élet a legjobb méreg.
-Klisés de ja. Na mi legyen Cé ügynök? Miafetet csináljunk ma?!
-Menjünk el tekeregni, aztán veszünk egy üveg bort és megisszuk valahol. Mitszól?
-Király.
