Morcos az idő, vagy inkább szomorú? Lehet, hogy bágyadt, lehet de én már nem tudom. Akármerre nézek csak ez a lángoló permet, ez az ónosan szitáló életunt semmi hullik az égből. Nem, nem értelek titeket. Hogy lehet ezt szeretni? Hogy lehet ezt szeretni, hogy fázunk, hogy kedvetlenné tesz ha kinyitom a szemem és mindenütt a csúszós, nyálkás semmiben úszik a táj?! Nem hiszlek el titeket!
A buszon szemben alszik valaki. Göndör tincsei arcát takarják. Talán alszik, talán. Kibámulok, de nem látok semmit. Amerre nézek és ameddig a szemem ellát csak a sötétség és a néhol magányosan álló villanyoszlopok földig érő fénypászmái által megvilágított szitáló hulladék aprón szétszóródó testecskéit látom. Nem lesz tőle jobb kedvem, se rosszabb. Olyan ez az idő, mint a született semlegesség, a vissza vagy a kivonulás teremtett szimbóluma. De ha te semleges vagy irányomban, mondd meg nekem én miért utállak ennyire?
Nincs megszemélyesítés, nincs szavakba öntött álindulat vagy műdüh. Nincs pofánoltás, parasztvakítás, helyeslés vagy kamuhazugság a szavak között, úgy olvasd. Most tényleg semmi erőm hozzá, hogy elhitessem akárkivel is, hogy a dolgok rendben vannak. Fenét vannak rendben! Egy pillanatig sem hiszem azt, hogy rendben vannak, mert tudom hogy azért küszködik a világ és azért megy egy irányba, mert van amiért és ami elől menekül. Az irányokat mindig a terhek adják. A gravitáció, a sex, a népvándorlás, a párkapcsolat, a multikulturalizmus, a kényszeredett asszociációk és az összes "igen, én is" alapú hülyeség, ami arra irányul, hogy kenjük fel, csináljuk meg, legyen újra a szarból vár, de nem lesz! A probléma azér van, hogy megoldjuk miközben alapjába véve, nincs is probléma...és visszajutottunk egy ponthoz, amit magyaráznék. Ha valami nehéz, azt nehezen oldjuk meg. Tehát, a negatívval párosítjuk. Tehát, ami könnyű-mondjuk-könnyen elérhető az pozitív. De ami könnyen jön, könnyen megy. Tehát, hogy is van ez? Ott van a szex, mint elejtett szó a magyarázat nélküli rengetegben. Azt mondjuk, hogy ami nehéz az negatív, a női test mégis vágyja a férfi test, akármilyen furcsán is hangzik, nyomását. Gravitáció, szex, Kundera. A lét elviselhetetlen egyszerűsége, könnyűsége nekem aztán mindegy de a könyv önmagába véve zseniális. A népvándorlást is elindította valami, éhinség, árvíz, globális felmelegedés, Hunok ahogy kinek tetszik, de egy probléma megoldásává vált a menekülés. (ha ilyen relatív, szemszögfüggő vonatkoztatási rendszerek között valaki meg tudja mondani, hogy mi "jó" mi "rossz" és mi a "nehéz", kommentben kérem)
A párkapcsolatot is azok gyakorolják legkitartóbban, akik legkevésbé bírják elviselni az egyedüllétet. Viszont, ha valaki minnél tovább marad egyedül, annál nehezebben vág bele egy kapcsolatba. Hat, hét évet eltölteni, esetleg emberöltőnyi időszakot valaki mellett akit nem is ismerünk, mert vagy nem volt lehetőségünk rá vagy út közben derült ki, hogy "heló szia, hát te vagy az?". Azt nekem ne mondja senki, hogy ha valaki húsz éves kora előtt összetalálkozik valakivel, az már annak az egyénnek az igazi egyéniségét szereti, mert az hazudik. Az egyéniség kopása,csiszolódása, fejlődése akár a harmadik x-ig is eltarthat!(persze ezt a rizikót vállalnunk kell...)
A multikulturalizmust a népvándorlásból eredeztetett problémaként fogom fel. Majd egyszer szentelek neki egy posztot, ha elég bátorságom lesz hozzá. Folytatnám onnan, hogy kényszeredett kapcsolatteremtési effektusok, mint "igen?Aha!Én is!Nálam is! Persze!" Sokat hallhatunk efféléket, ha valaki aktívan él és nyitott füllel jár. Ha valaki össze akar szedni, le akar fektetni vagy csak szimplán hamis benyomást akar tenni rád, az az első ,hogy a lehető legjobb képet vágja mindahhoz amit csinálsz. Legjobb példa a metál arc pláza cica téma. Sarkított példa, de nagy aszály idején ki ne csápolna egy britney számra, ha cserébe leeresztik a kútba? Ki nem szarja le, hogy milyen íze van amíg messziről jónak tűnik? A farkast is leeresztették, azt hitte hogy sajt van a kút alján, aztán jött a csobbanás és a nagy kerek sajt fent volt az égen...Hagyjuk már ezt a szánalmas oltást! Kit akarunk becsapni? Ha nagyon szerelmes akar lenni valaki, generál magának hozzá indokokat, tényeket, összefüggéseket és megteremti hozzá azt az alapot ami után már csak a lépést kell megtenni és hallani kell a vágyott, " óh, igen járunk? Azám" kaliberű mondókákat. Hetek, hónapok, évek telhetnek el, de a vér nem válik vízzé, hát sok boldogságot!
Mi is van még itt? Hát, úgy nézem le kellene szállnom a buszról. A dühömet elmossa ez a semleges miaz, ami az égből hullik alá. Szeptember, köszi én így szeretlek.
