8 perce volt, hét lett belőle mint egy hátsó udvaron sütés, mindennapi rutinból persze. Aztán rutinná szürkül a megmaradt hat perc és az emlék, amiből tovább épültünk már nem elég kajára sem. Lassan kifogy belőle a szufla, nem elég hogy egy vízióra öntött, csöpögtetett valami néha még lángra lobbantja, a múlt elmúltját nem változtatja mostra.
Ott áll most és vár téged. Sütöget a tűzhely felett kis, gondolatdarabkákat. Azt várja azt hiszem, hogy felhívd és azt mond bocsánat.