Tűzben ég a Hold és udvarában a meggyulladt felhők fejvesztve rohannak szerteszét. A szemében látja a tüzet, pedig behúzta függönyét...A rojt elrejti, hiába remeg, reszket és szakad szét hogy a széle újra összeálljon, egy szem se láthat be az ablakon. A szőke herceg felül az ágyon és átkorolja hercegnőjét. A Hold átlátott a szitán elsőre, nem követte őket csak az ágyig figyelte tetteit, mert azt mondják ilyen napokon az emberből kibújik a farkas és ez ember lesz farkasnak farkasa e világon. A Hold hölgy fényétől, azt mondják...
Hosszú, akár végtelen sok karmolásnyom karcol szisszenve felreppenő dühöt a bőr hátára, közben kellemetlen érzés kúszik tova kelletlenül, mert oda ez érzés villanása. Átkúszik a viharvert égen-igen!-csúszik tova egy izzó villámlat és a felhők gyulladt vállukon napalm szín üstökkel festenek hajnalt a horizont hátának.
