Körbetekint, néz és lát. Csoszog, aztán leül. Nem köszönt senkinek, rosszkedvűen sosem ment az ilyesmi. De visszatérve még a leülés mozzanatára, nem olyan egyszerű az mint egy normális testmagassággal megáldott embernek. Ha már itt tartunk, ember ő egyáltalán?
A csapos elécsap egy korsóval a szokásosból és ő fizet. Vigyorog, de még mindig nem szól semmit. A vele szemben álló alkalmazott savanykás mosollyal konstatálja, valami nem stimmel. De tekintve, hogy Ő ismert egyénisége a helybéli közönségnek fontosnak tartom megjegyezni azt az apró részletet, mi szerint Ő Kruppe és őt efelé is így hívják.
A korsó alján továbbra sem került meg egy elveszített apróság sem. De ha megfelelő mennyiségű aprót teszünk a pultra, az üvegen áttekintve megláthatunk egy olyan összeget ami hozzásegítheti a Kruppét egy következő próbálkozáshoz, mi alatt fény derülhet a rejtélyre, vajon az elfogyasztott sör alatt található e gyöngy vagy más efféle drágaság.
-Kedves barátja a Kruppének!- Kiáltja el magát a bárszék magasából az apró figura-Nem lenne e jókedved esküdt ellensége a Kruppe, ha kérne tőled pont annyiért mint az előbb egy korsóval többet, mint ami az előbb elfogyasztott?!
-Egy vagy Káttót?
-Hát a Kruppe megjegyezné felettébb alattomos módszer lenne ez az ő furfangjának végtelen tárházából, ha úgy próbálná meg kedvenc pultban alvó cimboráját átnoszogatni egy palánkon, hogy mindenféle rejtélyekkel, rejtvényekkel és találós kérdésekkel próbálja őt összezavarni csak azért-nagylevegőt vesz és bal szemét becsukva próbálja az agyafúrt csillanást a fejébe zárni közben...-szóval csak azért, hogy egy korsó sör áráért kettő legyen a jussa. De sosem jutna ilyen eszébe a Kruppénak ezért mit szólna hozzá, ha a másikat a Kruppe hitelére te innád meg?
-Nincs hitel. Egy vagy káttót?
Kruppe a földig néz bánatában és feltartott kézfejének három ujjával mutat kettőt a pultnak egyet a közben beszivárgott közönség hátának. Maga mellé súgja közben a következő szavakat, csak úgy a miheztartás végett.- Látod Bélám, látod?! Csak szólnák valamit ha te lennék a helyedben, de te nem szólsz semmit.-A súgás fertelmes erőfitoktatásnak minősül egy ilyen pindúr emberke, akarom mondani vagy valami más szájából, ezért a a semmit szó végére kerül a hangsúly.
-Most akkór egy vagy káttót vagy semmi?!-szól a pultos közben retkes és szakadt ingujját teregetve fel a hosszú lapátkezeitől indulva egészen a tekintélyes mennyiségű,minőségű izomzatig amit a felső teste mellett a karjain hordott.
-Kettő lesz a Kruppénak jóuram! Csak káttó!-Röhög előre és közben megpaskolja a pultnak támasztott kétkezes pallos tokját.-Látod Bélám, nem kell ide egyetem hogy én legyek a dékán!Még egy korsó sör aztán még egy nyelven is tudni fog a Kruppe! De a fene egye a hallgatásod, kiből nyer itt ihletet a tűrőszívű Kruppe ha nincs itt semmi-a szó nyomatékosító hatása szintén hasonlatos az előző alkalomhoz-de semmi társaság akikkel tudnánk összetett mondatokban eszmét cserélni!
A sokadik korsó után a pöttöm alak épp a bárszéken támaszkodva lesegetett be a pultba amikor, a fogadó első emeleti szobájának ablaka lassan, szinte alig hallható nyikordulással kinyílt. Egy halk, de inkább nesztelen mozgású sötét szín öltözet mögé rejtőző illető mászik át a párkányon és érkezik hangtalanul a szoba öreg padlózatára. Gyorsan végiglopózik a szobán az ágyon alvó illető párnája alól egy ügyes mozdulattal kihúz egy selyemerszényt. Széthúzza az erszény száját, aztán ugyanolyan léptekkel ahogy jött elindul velük az ablak felé. Hideg téli éjszaka révén a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására a mélyen alvó felriad és az épp a Hold fényében az egyik csiszolt drágaság minőségét mustráló tolvaj után veti magát, mire az mélységes meglepettségében és a frissen ébredt testalkatához képest fürge mozgásától megszeppenve elejt egyet mielőtt kivetődne az ablak táblái között a tetők utcáira.
A kiabálás után őrök kezdik átvizsgálni a utcát, de a tolvaj sehol. A meglopott illető lassan visszaalszik. De, abban a pillanatban hogy a tolvaj megdöbbent a felébredt alak gyorsaságán és elejtette azt a csiszolt drágakövet, na abban a pillanatban a szerencse istennője éppen Kruppe szelíd pornográf képzelgéseit szemlélte és különböző okokból kifolyólag de megtetszett neki amit látott és kinyújtotta a kezét a gyémántért.
Átesett az apró csiszolt gyönyörűség a láthatatlan kezeken és finom varázsport hintett az isteni érintés a vagyont érő ásvány testére. A por beleivódott minden apró kihasználatlan és elképzelhetetlen részecskébe és ha bizonyos szögből néznénk még talán látnánk is valami színváltozást, de lényegében a gyémánt leért a földre és az első koppanás után gurulni kezdett.
Míg odalent Kruppe éppen kikérte az utolsó pár korsó sörét és megjegyzést tett a pultos ruházatának kreatív színösszeállítására,természetesen pozitívan csak azért hogy mindezek után felháborodhasson a negatív reakción minek keretében az előtte leledző kiürült korsók mind a Kruppe feje felett változtatták meg mozgáskoordinációjuk szögét, esetlegesen halmazállapotuk részletességét.
De a gyémánt elgurult a padlón végig egy lejtős rovátkán míg meg nem állt két deszka között egy lyuk fokán és ott egyensúlyozni nem kezdett. Az istennő még egyszer csókot legyintett hibátlan testére ,mire az a semmibe zuhant.
-Látod barátja a Kruppének, te! Lealjasodtunk mindketten, én az alkohollal háltam, te atyádtól lettél ilyen ,de mindketten ugyanabba az irányba hajtjuk a szekeret! A Kruppe azt mondja, hogy az igazi kincs a jó barát és abból mindig csak kettő van! Az egyik a Kruppe, a másikat meg a Kruppe sose ismeri meg! Na de komor vagy Bélám, csak megiszom és elindulunk hogy belevesszünk az éjszakai csendélet vöröslámpás bugyraiba nemdebár?!
Azzal lehúzta a sört és a megszokás megnézette vele, hogy mi van az alján. És mi volt ott? Hab.
