Alapvetően nem mennék bele a dolog tudományos részébe. Saját elmélet, hogy a napi meg- és nem meg értett gondolatsorokat látjuk viszont abban a stádiumban, amikor még emlékszünk az egészre. Ez a pár perc az, ami alatt visszacsengenek a lezáratlan dolgok, elvarratlan szálak és hasonlók.
A ma reggel sikerült az agyamnak összehoznia egy olyan nagyszerű marhaságot, amit már jó ideje nem tapasztaltam meg egy médiumban sem. Ömlesztve jött minden és a reggeli kávézás közben felreppenő gondolatok között abszolút elsőbbséget élvezett ez a korai vízió.
Nem a lezáratlanon, hanem magán a problémán van a hangsúly. Ha erőltetjük kicsit azt a nézetet, mi szerint a probléma megfelelő kihívássá átalakítva már nem is jelent problémát, az álom csupán egy nem létező képhalmaz, aminek már nem kell jelentőséget tulajdonítanunk. Hiszen, ha nincs probléma, nincsenek elvarratlan szálak sem és nincs olyan dolog, amin az agyunk feszül alvás közben. De, ott a de.
Mégpedig, az agy általában okosabb az operátoránál. Persze vannak kivételek, de én megint kicsit átverve érzem magam, hiszen a saját elméletem cáfolta meg az álom, amit saját magammal láttattam, tudattalanul.
Most nullán vagyok megint elméleti szempontból és ez jó, hiszen mindent kezdhetek elölről. Ha kicsit nagyobbat lépek, talán ahhoz az utópisztikusnak tűnő pontig juthatok ,hogy újra kitalálhatom, ki is vagyok valójában. Jó játék lesz ez, előítéletek, sztereotípiák nélkül fordulni önmagamhoz.Legalább akkora kihívás, mint tanulni. Na, majd a vizsgaidőszak végére kiderül.
