Elontott városok romjain megtelepszik a hús-virág. Füsttől szabdalt ég alatt a halál, felett a madár, ő felettük most a pokol jár táncot. Elhullnak aztán, ők mind e díszes társaság kiktől hangos volt e föld, e nagy világ! Mert legyőzetik az, aki más hasznáért felel és hamis indokon, e javakon átlátszó hasznot vált.
Elpusztultak, sivatagok lettek. Hol zöld volt minden, most romokon nő a vad virág és gázt fúj rám, mérgező levegővel bünteti ősapám.
De még itt vagyunk páran, kevesen hiszünk még benne, hogy egyszer majd ha túlmutat sorsunk e világon a haragból béke lehetne. Hogy e természetet a föld elnyelné örökre és elvek útján ne vezessen testvért testvér a testvér ellen.
