- Ez már nem lesz másképp, de nem is baj.-szól egy halk hang és elfordul még halkabban.Valami susogást maga után hagy, de ez csak vihar előtti csendje a rázúduló káosznak.
Az egész pereputty elindul az ablakon át és kivájja a sötétség szemét. A szobán át egy macska rohan, csörömpölve szalad és szétzúzza az álmok vásznát. A Hold eközben kint kötöget, nyugodtan szemléli a semmit-egy rémálomtól csak nem leszek nyugtalan?!-s egy vállvonással legyint a pirkadat felé.
Az érintetlen ablakon át nem járt látható társaság. A fekete ördög éjszaka, nem repült a szobán át és három emelet magasan nem talált mosodát. -Átjárta a hideg-Azt mondják és azt is-Szellemjárta! Elátkozott az egész úgy ahogy van!-S a szobán átfutó reggeli fény pászmái, mintha dideregve húzódnának ki az emberlakta odúból, érintetlenül hagyva a közönyt, a barátságtalant amitől az ember megőrül.
Fent a padlás szélén-fut a gerincen a borsódzás-három hurok lóg azóta is fent a mestergerendán.