Közelebb, közelebb. Akár egy kissé esetlen romantikus történet nyitánya is lehetne. Sajnos nem az. A díszlet a 873-as helyi járat "Fuck" feliratú ülése, a szereplők az utasok, többet között nyugdíjas nénik bevásárlószatyrokkal és egy lány, aki gyanútlanul helyet foglalt a busz hátsóbb régiójában. Így döcögünk célállomásunk az állomás felé, a lány zenét hallgat, a nénik károgó hangon panaszkodnak az időjárásra, az ízületeikre, a mai fiatalokra és úgy általában mindenre, amire panaszkodni érdemes. A busz megáll, újabb szereplő érkezik. Tömött szatyrokkal idősebb nő, természetesen, még nem néni, de már senki nem fog sziával köszönni neki az utcán. Alaposan körülnéz, hátrabattyog. Vajon hova pakolja le a szatyrait? Téves, nem a lány mellé. A lányRA. Enyhe megbotránkozás, majd a bocsánatkérés hiányában szemöldökhúzogatás és bosszús hunyorgás következik, ám a nő nem foglal egy másik, teljességgel szabad ülőhelyet, továbbra is a lány mellett szaglik. Szaglik a molyirtó, a por és az izzadtság különösen egzotikus egyvelegétől, valamint a pacsulitól, amit mindezek elkendőzésére tett vérszegény próbálkozása során magára kent. Kicsi a hely, sok a csomag, élesek a kanyarok. Már egészen meghitt közelségben érik el a végállomást, s mielőtt a lány fellélegezhetne (a szó átvitt és tényleges értelmében), még ki kell bírnia, míg minden tömött szatyros nénike lemászik a busz lépcsőjén.
Végre szabad levegőn. A találkozó másik résztvevője késik, szokása szerint, így a lánynak marad egy kis ideje, hogy a részegek meglássák benne a potenciális társalkodó partnert. Ki is szúrja egy, az sem érdekli, hogy célpontja füléből zsinór vándorol a zsebébe. Bár, az is lehet, hogy az alkohol a felismerőkészséget is rontja. Magyarázni kezd. "Az excsajom a Bódi Szilvi, dobott, mert megcsaltam..." A lány végigméri a delikvenst, s nem látja akadályát annak, hogy elhiggye: Bódi Szilvi valóban párkapcsolatban élt ezzel az egyeddel. Bizonyára gyengéje a hiányos fogsor és a zsíros haj, hogy a korkülönbségről már ne is beszéljünk. "96-ban hagytam abba a nők számolását, akkor jártam 2000-nél..." Megismétlem, a lány megint csak nem talált fogást ezen az állításon. Hát ki ő, hogy megkérdőjelezze ennek a nyilvánvalóan tiszteletreméltó polgárnak a kalandjait? Szerencsére már csak pár perc, míg könnyes búcsút nem kell vennie a sármőrtől, ugyanis szőke lány érkezik balról, hogy nekivágjanak a korzónak.
A korzó tele van 8 általánost végzett (vagy még nem) delikvensekkel. A hímneműek jóvágásúak és kultúráltak, a nőneműek visszafogottak és elegánsak. Ugye írott szón is átjön a szarkazmus? Reméltem is. Rendőrautó gurul el ráérősen az éttermek előtt, a benne ülők nagyon figyelnek, igaz, jelenlétüktől nem sokan szeppennek meg, ők pedig nem igazán szolgálnak, pláne nem védnek. Ennél jobban már csak fánkkal a kezükben felelnének meg jobban a sztereotípiáknak, de ez kell a népnek, ezért fizetünk adót, hogy láthassunk bambán bámészkodó sünöket az éjszakában. Két-három óra és újra előjönnek, de a lány már nem látja. Itt az ideje a tömegközlekedés ismételt igénybevételének. Beül a szaunának is bejegyezhető bádogkaszniba, felszállnak a nénik, mehet a menet.
