-Kibaszott hangyák! Hogy dögölnétek mind meg ahányan vagytok- Szekrényajtó csapkodás hangja hallatszik, aztán tompa puffanást követő, edénycsörgés. - Miért esz itt titeket a rohadás állandóan?!
-Ahogy elnézem, következő életedben biztosan valami apró állat leszel vagy valami hangyaszerű.
-Nincs következő élet, csak nagy fekete semmi. -Dübörgés, lépcsőn mélyen koppanó léptek hangjai aztán a csöndességet végleg megteremtő szobaajtó csukódás.
Új pontra jutott el az elméletem. Elgondolkoztam rajta-természetesen fiktív a fenti kis szösszenet- hogy mi lenne ha.Az én hibrid, korcs világnézetemben mindig is voltak érdekes tézisek, de ez valahogy soha sem fért el benne, hogy egy ciklikus, ismétlődésekkel teletűzdelt rendszerben van végpont. Lehet, hogy alá lehet támasztani valahogy, biztos hogy van rá, olyan logikus magyarázat ami megállná a helyét, de nekem akkor is valószínűtlenül hangzik. Ez az én elképzelésem.
Viszont, ami eszembe jutott az már egy fokkal érdekesebb ennél a lebegünk a semmiben dolognál-bár valljuk be ennél akármi jobb- szóval szobák vannak. Vannak jók és rosszak, ha valaki sok negatív dolgot cselekszik nem választhat, hogy melyik szobába kerül, aki pedig jó volt, az maga választhatja ki a saját örökké valóságát (vagy átmeneti üdülőjét addig amíg vissza nem kíván szállni a körforgásba. Mulattató elképzelés volt számomra realizálni, ahogy a rossz életet élt katolikust(kevés miatyánk,áldozás vagy tudomisén) saját értékrendszere miatt kerülne be mondjuk a pokol szobájába.
A csavar a saját értékítélet lenne s bár a tézis nagy valószínűséggel itt meg is bukna, azt vennénk alapul, hogy minden ember érzi, hogy amit tesz az jó vagy rossz. kellene valami önellenőrzés az utolsó utáni pillanatban, az lehetne a megoldás, hogy lepereg az élet képekben és jön egy kék képernyő, utána meg egy rendszerellenőrzés, könyvtárazás, végigfut egy program és leellenőrzi, mit és hogyan tett az illető. Aztán mentés, hordozható adattárolón a lélek, régi hardver hamvasztás, a pendrive pedig pokolba avagy mennybe megy. Vagy a raszta mennyországba, Babylon falai alá (most lehet hogy ordító hülyeséget írtam, de tudjuk be annak, hogy ezt a szellemiséget sosem éreztem magaménak olyan sokáig, hogy beleássam magam annyira, hogy megértsem a visszatérő motívumaik rendszerét.) vagy ideidézném a képet, a szerintem mindenki által jól ismert a "világ legismertebb amerikai és egyéb társadalmak kritikájaként "megjelölt sorozat a South Park -ból.
Rakás ember áll a pokolban és néznek körbe, hogy hogy kerülhettek ide, van aki nem is tudatosította még magában, hogy meghalt, van aki csak egyszerűen ácsorog és értetlenkedik. Eközben bejön egy átlagos öltözetű baseball sapkás fiatalember és egy listáról elkezdi felsorolni, hogy ki hova merre induljon el és hagyja el a gyülekezőt. Nagy a morajlás az egyik fiatalabb srác közbeszól : - Én hívő katolikus voltam, nem ide kellett volna kerülnöm!- Egy másik ugyanúgy, hasonlóképpen közbeszól - Protestáns voltam én sem vagyok ide való...
Erre a baseball sapkás ügyintéző csak annyit válaszol : - Rossz vallásban hittek a mormon volt a nyerő.
(gyorsan leszögezném, hogy itt nem a végül megjelölt vallás mellett kampányolnak és én sem tenném ezt, hanem a helyzet komikumára való rávilágítás a lényeges pont, (és még a is lehet, hogy nem a mormon volt megjelölve és rosszul emlékszem az epizódra.))
Most nem vonnék le átfogó következtetést, ha a hit ereje hegyeket mozgat meg, akkor pont a halálon túli életre, létre vagy az az utánra miért ne vonatkozna?(Most az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy egy nagyon szorgalmas állat leszek következő életemben, aki addig dolgozik amíg lélegzik és akinek a véget egy végeláthatatlan és mély porszívócső robajló hangja fogja jelenteni. )
