csöndablak

Néhány kép még néha erőtlen, néhány néha  beugrik, de van az úgy hogy hiába várom egyre csak múlik. Ez még mindig ugyanaz, kilépne belőle ha tehetné alkotni vágyás a jó irányba rohanásé. Ez az amikor látod a képet, egy betonúton, amolyan régen és nem fekszel csak lassan haladsz és az agyadba roskad a benyomás. Leírnád, megtennéd de nem megy, mert már nem úgy van az. Ez most olyan jó, de mégsem olyan, hanem valahogy máshogy van. Ez inkább egy horgony amit nem húz hajó már, egy lánc nélküli idegen a tenger legalján. Napfényes és szaladó, belenyugvó, robbanó. Várakozni vágyó, olyan ami sehol, se itt se ott se jó. Ez olyan nyűg, amit olybá tűnik csak a munka szalajt el, -nem olyan rossz ám!- el ne hidd, csak valamiről írni 'köll'.