Talán ha kiüríteném az agyam könnyebben venné be az új információkat. Talán ha úgy menne, ahogy elképzelem már végeztem volna. Talán ha nem képzelném, hanem próbálnám többre jutnék. Talán, ha nem próbálnám hanem csinálnám még inkább jobb volna. Egy órát sikerült belelőni, most vagyok fél órája szüneten. Az álmaim jutnak eszembe, csapongok közöttük. Kulcsszavakban betegebb lenne őket feljegyezni, mint ahogy szoktam. Vagy csak úgy simán.
Lényegében Micimackó szív-tranzplant után nem találja malackát. (Jobb lesz így) Szóval falfehér az arca, egészen emberivé váltak a vonásai egy malac szívétől.
Aztán egy taxiban ülünk (te) kiugrasz, hogy menned kell és benn marad mellettem a kabátod és a táskád.Utánunk futsz és én a félig nyitott ajtó résén át nyújtom feléd. Lemaradsz, de átadtam.Megérkezek, rengeteg kutya van. Nem engednek be. Nem félek a kutyáktól, de most igen. AZ jut eszembe, hogy nem is én vagyok, lehetek az aki a kapuban áll Téten és nézi azt a rengeteg kutyát. (számszerint 7 , de nagy a termetük és ettől tömegesebb hatást keltenek) (nincs olyan hogy tömegesebb hatás) Aztán beengednek és egymást épphogy ismerő emberek vannak a nappaliban és az olvadt, cipőmről levált műanyag talp-részleteket bámulom sorba rakva egy tálcán a kandalló előtt. Nagyon szép kandalló, hatalmas. Okádja a jó időt. Aztán kinézek az ablakon és nem vár már rám a taxi. Engem csörgetett, de nem tudom felvenni a telefont. Elment a taxi és már nem érek oda, el fogok késni.
A társasági adót boncolgatom. Egész jó dolog lenne, ha az idő úgy telne, ahogy épp én töltöm.
Egy blogot olvasok heti rendszerességgel. Ha gyakrabban lennének friss bejegyzések, gyakrabban olvasnám.
