csöndablak

2008. 01 .29. Kedd

Utálok korán kelni.Mégjobban ha felkeltenek. Hajnali 9 óra van és nemtudok mit kezdeni magammal. Pár órája keltettek, dörömböltek és miután megkérdeztem,hogy miért nem csengettek, ők azt mondták,hogy ők nyomták neki ,de nem szólt. Mindegy, kéményseprők voltak, s miután elmagyaráztam nekik a tőlem telhető leg formálisabb módon,hogy nem, távoztak. Nem is értettem, hogy miért hozzám jöttek először, hiszen a házmester lakása lenn van a földszinten és a központosított fütés pedig valahonnan a pincéből eredeztethető. Azon gondolkoztam,hogy vajon a bojlerem füstöl e néha, de nem emlékszem, hogy lett volna ilyen momentum.
Nagy általánosságban nyugodt típus vagyok, de most kihoztak a sodromból, nem szeretem ha felkeltenek, főleg ha még reggel van. Pár óra  múlva meg indulhatok melózni, hajrá elkezdődött tegnap megint, és hulla vagyok. Le se írom mi történt tegnap, de minek engedi el a nőjét bulizni ,ha nem tud rá vigyázni. AZtán meg kötekszik, hogy rámászok. TÉnyleg nincsen jó kedvem.

Egy inggel kevesebb, s mint háborús áldozat összehajtva búcsúztam el a lila ingemtől a szeméttározó mellett. EGy csöves biztos, örömét leli majd a színében. Általában nem vagyok az a hívő se az a babonás típus, de most úgy gondoltam,hogy ha már egyszer nem hozott szerencsét nem varrom meg. Úgyse lesz az már soha ,olyna jó mint régen.

Mostmár a buszon ülök,és a buszmegállót magam után hagyva egyből le tudtam ülni. Arra gondoltam,hogy valami változatosság nem ártana. Valami komolyabb cuccot kellene vennem, hiányzik a zene. Valami kultúrált ,csak nekem tetsző muzsikát akarok. Eldöntöttem,hogy megkeresem a zenei ízlésem, márha ezt meg lehet találni.  Lassan úgyis elengedhetetlen volt már egy számítógép beszerzése, arról majd töltök fel zenét, mások is biztosan így csinálják. EGy nagyon régi gépem volt otthon, úgy rémlik még márióztam rajta. A háttérzenéje itt van a fülemben, elképesztő,hogy az a gagyi valami mennyire le tudott kötni kisgyerekként.

Kaja szünet, két kávé, kómázás az autómata mellett. Szép cím lehetne, ha valami komolyat akarnék írni és ezt akarnám neki adni. Nem, nem lenne szép cím. Fölösleges is volt leírni. Kezdem úgy érezni,hogy nincs rám hatással a kávé. Semmilyen hatással. Megiszom, mert megszoktam hogy megiszom és kész .

Irány haza, sötétben érdekes ez az egész. Olyan furcsa kinézni az ablakon és mintha először látnám feketében a világot. Tényleg, az az abszolút ismeretlen az ami visszanéz rám a másik oldalról pedig már régóta itt vagyok. Nem akar befogadni engem ez a város. Eltaszít magától folyamatosan, és ezt érzem folyamatosan amikor lemegyek ,hogy kivigyem a szemetet, vagy elmegyek bulizni és jól akarom magam érezni. A boltban is, nemtudom ,hogy honnan jött ez az érzés, de én sosem leszek fővárosi. AKi vidéken született ott is hal meg, és azt hiszem jól van ez így. Vidéki suttyó vagyok, az is maradok. Leszállok..

Sétáltam, és mikor megáltam a lakásomra néző ház ablaka alatt, nem lepődtem meg,hogy ismerős kocsit láttam. Azon sem lepődtem meg, hogy égett a villany. Hát igen, szép volt. Pár percet áltam az ajtó előtt aztán kopogtam. Szerintem vicces volt,hogy bekopogtam a saját lakásom ajtaján...

Csak pár órát maradtak. Most kísértem ki őket, az autóhoz. Kedvesek voltak, és azt hiszem akaratuk ellenére feltámadt bennem a honvágy. Nem akartak ők nekem semmi rosszat, csak látni akartak.  Édesanyám kitakarította a lakást, már kora délután itt voltak, nem sokkal kerülhettük el egymást. Apám pedig hiányolta a tv-t, nem értette,hogy hogy lehet tv-nélkül ellenni. KÉrdezte,hogy néha csak csinálok valamit, mondtam ,hogy a munka miatt nem sok időm jut másra. Sok a túlóra... Eleinte úgy éreztem,hazudok, de aztán megmagyaráztam magamnak,hogy ez nem így van. SZeretetből mondtam amit mondtam, és az a mókuskerék amiben vagyok, amibe úgymondt belezártam magam, mostmár nem hagyja, hogy kizárjam magam. Pénzzel, bulikkal tartozom és tartoznak nekem, nemtudok hova menni, megtalálnak ,hiányolnak engem és a pénzem. HOgy mondhattam volna ezt el? RÁvágták volna,hogy nincsen kötelező, hogy nincsen az,hogy valaki arra kényszerít amire nem akarom. Szabad vagyok, menjek vissza szegedre, keressek ott egy jól fizető állást, ők majd kifizetik a törlesztést. Felajánlanák ,de nem hagyom. Magamra vállaltam ,meg is csinálom. Szeretem őket, jobban mint bármi mást, mert nagyon sokat kaptam tőlük, de ez az én életem alapja itt.
Mikor felértem még kinéztem a lépcsőház ablakán. Nem az utca felé, csak a fényszennyezés világos estéjét láttam magam előtt és elég volt. Régen voltam ilyen rosszul.

11 környékén jöttek értem. ÉLjen, party és alig várom. Azt hiszem vissza is hozni fognak, nagyon rossz kedvem van, még mindig és ez ellen tenni kell.