csöndablak

2008. 02. 11. Hétfő

Nyomott egy reggel, és nem délelőtt. Ragaszkodom hozzá, nem felejtem el, és ez így van. Nem aludtam semmit és bánt,hogy a tegnapi sms, nem zaklatott fel eléggé. Nem érzek semmit, és nem bánt. Egyszerűen, nem tudok mit csinálni, lehet ezért vagyok ennyire érzéketlen a dologgal kapcsolatban. Nem érintett meg, hiszen alig ismertem. Talán jó lesz hazamenni.  Félek rányomja az egész hetemre a bélyegét...

Szóval hétfő. Most örülök a hétfőnek. Dolgozni megyek, és minden olyan nyugodtnak látszik. Mélabús és nem félek semmitől. Nincs semmi, ami miatt aggódnom kellene. Hallgatom Péter zenéjét, és főzök magamnak tésztát. Nem őrdöngősség, csak belevágom a tésztát a vízbe, aztán megvárom ,hogy felforrjon. Valami húst is teszek majd rá, bár egyenlőre nincs ötletem,hogy mit. Lehet,hogy veszek valami szószt. Lehet,hogy veszek túrót, cukrot,cukordarálót, meg tejfölt. Jó sok cukorral. Na, lassan elindulok, már nyitva vannak a boltok, szóval majd útközben lehet összeszedek pár dolgot. Este pedig csinálok valami isteni kaját magamnak.

Buszon ülök,már munkába. Elég sokat mászkáltam. El is fáradtam csöppet, de nem volt már időm hazamenni ,hogy letegyem a cuccokat. Vettem cukordarálót, cukorral. Vettem tejfölt,négy féle tésztát. Csavartat, nem csavartat, mindegyikből két fajtát, meg salit.Vettem gyertyát meg öngyújtókat. Katának írtam sms-t,hogy ha akar és lehet, ugorjon át este. Meló után sietek haza és csapunk egy jókis vacsit.

Kávé automata, két kávé, de nincs hozzá kedvem. Reggel se ittam, most se esne jól. Nem kell. Beleejtettem finoman és nőiesen mindkettőt a kukába. Sajnos kapott mindannyiónk automatája is a kifröccsből. Kata nem tud jönni. Írtam sömöst Misinek és ő sem ér rá. Péternek nem írok, most valahogy nincs kedvem hozzá. Ha olyanja van és elakar valamit mondani úgyis felbukkan. Majd gyertyázok egyedül.

Hazafelé beugrottam egy netcaféba. Kinyomtattam magamnak pár dalszöveget. Egy vagyont elkértek tőlem azért a fél óráért. Pár oldalba pedig nem halna bele senki, méghogy laponként 120, azt persze..Oda se megyek többet.
'your smile shine a little light, alright
dont hide, shine a little light
give up on your pride'
Most ezen, pörgök. Lefordítottam a szavakat a caféban és próbálom összerakni. Tetszik.
Hallgatom is és olyan jó, megnyugtató. Hazaértem.

Tésztát megcsináltam, megfőztem. Rá túró, tejföl és gigasok cukor. A házinénitől kértem kis szalonnát. Fülembena fülhalgatóm, a telefonom kikapcsolva. Előttem pedig az amit írok.  Égnek a gyertyák, lekapcsoltam mindent. Kis lila vackok,de azért égnek egy darabig. Romantikus az egész. Kaptam sms-t a csajtól, aki a múltkor, itt volt. Szóval, töröltem és nem válaszoltam rá.  Jóllaktam. Nincs kedvem olvasni, és annyira beteg ez az egész. Ülök egy széken, előttem pár gyertya és hatalmas befolyással van rám és a kedvemre. Pár gyertya, egek.  Történhetne valami, mondjuk csöngethetne valaki akit beengednék. Vagy bekapcsolódhatna a telefonom, és felhívhatna rajta, ő.
Kölcsön fogom kérni Misi kocsiját. Nem akarok órákig egy buszban ülni. Szeged messze van, és nincs kedvem. Annyira nincs kedvem kimozdulni. Megtehetném,hogy nem foglalkozok az egész családdal, és elfelejtem azt is,hogy léteznek. De mire lenne jó. Olyan kapocs van köztünk, amit csak a halál emészt fel, és akkor sem teljesen. Erre nem lehet nemet mondani, vagy elfelejteni. Elfogok menni, Misi kocsiján vagy busszal, de lemegyek ott leszek és az első busszal jövök haza. Nem akarok régenlátott ismerősöket, nem akarok régi barátokat, nem akarok emlékeket. Most így belegondolva azonnal felrémlik az az ezernyi apró és nagyobb, és mégnagyobb emlék. Haverok, bulik, partyk, házibulik, lányok, nők ,szerelmek és a változás. Ha eszembe jut valami régi, a jól beváltat művelem vele. Elkezdem magamban mondogatni,hogy törölj,törölj..Ez a legegyszerűbb. Nem tudja meg senki, csak ide írom le, én tudom senki más, de míg az őrült azt hiszi, hogy normális, én azt hiszem hogy egyre őrültebb vagyok itt. A kapaszkodók pedig a kezemet keresik ,mert én nem akartam őket. Misi fontos lett nekem, Kata legjobban, és az érzés, hogy ez viszonzott mindennél többet ér.
Sokat tapasztaltam otthon és megvan az elméletem az életről. Körben megy és barázdák vannak rajta. Ha visszatér a kiindulóponthoz meghalunk. Kisgyerek együgyű, és ahogy az ember öregedik, egyre inkább kezd hasonlítani a gyermekek együgyű viselkedésre. Beszűkülnek és a cselekedeteik korlátozódnak a mindennapi minimumokra. Talán Kata mondta, hogy vegetatívan kezdenek élni. Megkérdezik, hogy mi történik a világban, de nem érdekli őket igazán, mert nem érinti őket. A mindennapi szükségleteiket végrehajtják és kész. Nem akarok megöregedni. Nem is fogok.

Borongós lettem. Éjfél, pár perc. Szerintem mehetnék bulizni, hétfőn úgyis az én zenémet játszák. Ahogy a hét minden másik napján.  Na ketyegj csak én lefekszem. Tudtam,hogy ez a temetés el fogja rontani a kedvem...