csöndablak

2008. 02. 19. Kedd
Van netem! Éljen. Minden tökéletes. Kocka leszek, komolyan, nem is járok bulizni, csak ezt fogom tolni egész nap...Jólvan, ennyit a kirohanásról. A kábeleseknek egy vagyont fizettem. A szerződést aláírtam. Nem érdekel. Ha gond van, majd keresek egy ismerőst aki segít megoldani. Legyünk már emberek egy kicsit. Az ebédlőasztalon találtam helyet,szóval ezután, az ágyban fogok enni. Nem vicc, megjátszom azért is.
Megcsináltam az új msn címem is. A régire is felnéztem aztán gyorsan le is jöttem.  Nem akarok senkivel sem összefutni. Az új címen felvettem a címet, ami alá azt írta Noémi. Nem volt bejelentkezve. Annyi baj legyen.

Elindulok. 10 óra ,még lenne otthon két órám ,de inkább vásárolok. Miért ne, tegyünk úgy mintha minden rendben lenne.

Útban vagyok meló felé. A busz tele, mint szokásosan, és mint szokásosan, arconvert egy néni a botjával. Most se hiszem el,hogy taperászom a szemem fölött a huplit. Mintha tegnap lett volna,hogy ez megtörtént velem. Mindegy is. Biztos megérdemlem. Büntessen csak én azzal büntetem,hogy nem hiszek benne. Ki jár jobban, én vagy a sorsom?

5. Kávé, jóreggelt este van. Elhúzták egy órával a kajaszünetet. Az egyik gép tönkrement. Boldog voltam egészen addig amíg ez nem jelentett túlórát. Éjfélre fogok hazaérni. Na hívnak...Ennyi.

Hazaértem. Elszakadt az ingem, egy rakat olaj van a nadrágomon. Alsógatyában ültem a gép elé. Éjfél.Msn. Nem fogom hagyni,hogy elkockuljak, erre jöttem rá hazafelé. Így a beszélgetéseket sem úgy fogom leközölni ahogy megtörténtek, mármint formailag.
Rámírt "nóném(i)" Nickkel és beszélgettünk. Milyen jó is volt találkozni tegnap. Sajnálja,hogy nem tudtunk többet dumálni, meg ,hogy olyan korán le kellett lépnie. Én nem sajnáltam, sőt örültem,hogy korábban lelépett, nem lett volna jó,hogyha lát tökrészegen lehányt ruhában. Írtam neki,hogy lesz még alkalma rá és nem késett le semmiről. Utálom ezeket a beteg sárga fejeket. Szóval örül, értem. Aztán küldött pár képet. Átfestett, átalakított képeket. Ha kocka lennék se érteném, mi ennek a lényege, de szépek voltak. Megírtam neki. Megköszönte, aztán küldött nekem zenét. Az egy szép menet volt, mire megtaláltam a fülhallgatóm,hogy rá tudjam kötni a gépre. Majd holnap meghallgatom,de azért megdícsértem. Beszélgettünk még egy darabig, aztán, eszembe jutott a tegnap este. Nagyon kómás voltam, és próbált segíteni rajtam. Még nem voltam annyira rossz passzban, ezért láthatott reményt. Hozott nekem vizet, és megsimogatta az arcom. Rendes lány, de nem emlékszem az arcára. Egy káosz az egész. Elküldte egy írását is. Kérdeztem tőle,hogy miért ilyen velem. Miért ilyen jó. Három pont és egy mondat, amit nem felejtek el soha. 'Csak annak küldöm el az írásaimat, akit közel akarok engedni magamhoz.' Bólintottam, és beteg sárga vigyorgó arccal válaszoltam. Az írás címe 'cigi' volt.
Jóéjt..lépett aludni, kikapcsolta a gépett, nekem is így kell tennem. Majd holnap délelőtt...Azaz ma...