Félreértések elkerülése végett előre leközölném, az elkövetkezőknek nincs köze semmilyen haláli témához. Átvitt értelemben persze akármit lehetséges.

Párkapcsolatokon gondolkoztam ,szóval ültem a buszon és néztem ki a fejemből. Odakint szakadt az eső, az ablakok belülről párásan rikoltották a város fényeit, és furcsa megvilágításban láttam viszont magam néhány tiszta foltban. Igen, hiúsági bizonyítvány, magamat néztem, és közben egészen máshol jártam. A tapasztalatszerzés része, és életünkké,hogy találkozunk valakivel, összejövünk vele aztán szakítunk. A mi életünkké. Mindegy milyen, emberek vagyunk, valamilyen módon, ha volt komolyság, vagy idő, vagy akármi ami miatt elmélyült a kapcsolat köztünk azt gyászolni kell, ha megszakad. Ha vége van, muszáj  valahogy pontot tenni. Vagy kettőspontot, vagy felkiáltójelet vagy egy egyszerű pontot. A kérdőjelekkel nem vagyok tisztában, azokat nem szeretem. Gyilkos tud lenni egy befejezetlen mondat vagy olyan költői kérdés ,amire az ember keresi a választ és mégsem találja.

Beértem a városba, és hasonlóak kavarogtak a fejemben. Szakadt az eső, és áldottam az eget,hogy együtt érez velem. Besétáltam a buszmegállóba, megnéztem az órám. Mellettem két vihorászó leányzó jót vidult a semmin miközben én sms-t írtam. Aztán elindultam. Szakadt az eső még mindig és mostmár az volt a belső téma,hogy vajon az lehet e a probléma,hogy nem akarjuk túltenni magunkat. Minden csak akarat kérdése, nem akarásnak pedig nyögés. Ezt leírtam, valahogy akkor viccesebben hatott, de most valahogy egészen más színezetet kapott a szememben. Ha eldöntjük, hogy mostantól vége, és jólérezzük magunkat, akkor úgy is lesz, nem? Mi lehet a gátja a boldogságnak, ha az elhagyott, vagy lelépett kedves már nincs velünk és nem okoz problémát?

Nagy kört tettem. Végig Baross úton, McDonald's be, és nosztalgiából teát vettem. Leültem egy üres asztalhoz és arra gondoltam,hogy most akkor írni kellene. Milyen jó lenne, ha a kabátomban találnék papírt is, ceruzát is. Mondanom se kell, találtam. Snowboardos téli dzseki rengeteg zsebbel. Találtam egy nyelvvizsga papírt benne, 2007es dátummal, találtam egy volt kedves angol feladatlapját frappánsan átírva lapot, hátoldalán egy álltalam fabrikált kétmondatos lehetetlenséggel és egy rotringot. Megcsináltam a teámat, magam elé vettem a cetliket és írni kezdtem. 
Az emberek miért vágnak bele ,eleve halálra ítélt kapcsolatokba? Tettem fel a kérdést és közben figyeltem a nagy massza hangjára.
Ha az emberek emberek tapasztalatszerzése ilyen problémás ,miért létezik egyáltalán? Sokan depressziósak lesznek és a kapcsolat végével párhuzamosan saját végüket is magukra vetítik, nincs könnyebb, jobb megoldás? Nem lehet óvatosabban élni?
Valószínűleg a világunkkal lehet a probléma. A médiából árad minden ami nyugat és erkölcstelen. A szó ne tévesszen meg senkit, nem a száz évvel ezelőtti állapotokra gondolok. Gondolok itt arra,hogy ha valaki megcsalja a párját, az már átlag. Alapjelenet lett,hogy megjön a férj, a felesége az ágyon, az ágy alatt pedig egy másik férfi. Vicces, de új társadalmi programozás áldozatai azok akik az ilyet nézik és elhiszik, hogy ez norma lehet.
Vegyünk alapnak két embert. Találkoznak, és mindketten úgy látják, hogy azért vágnak bele, mert ez valami egészen más, valami olyan ami lehet,hogy örökké tarthat. Nem idealizált kapcsolatról, csak egy alaptulajdonságról, ami elméletileg minden jól működő kapcsolatban megvan. Az érzés, amin nem kell gondolkozni, hogy ez most valamivel több.
Eltelik x idő, valamelyik rájön, hogy ez nem az igazi, és ezt elmondja a párjának és szakítanak.  Nincs szó megcsalásról, nincs szó arról, hogy jólvan folytassuk,mert majd megváltozik, majd lehet,hogy megoldjuk a problémát, lehet hogy nagy rajtam a nyomás, vagy "tudod az időjárás". Vége lesz, mert így kell lennie. Talán nem is szabad erőltetni, de ez kapcsolatfüggő. Kérdés itt,hogy mi a jó, kapásból felmondani az egészet, vagy folytatni, mégegy esélyt adni a dolognak? Nem erőltetett ,ha már kerülgetjük a problémát?

A yenki ,a nyugati norma természetesen ellentmond ennek. Nem kell hozzá nagy fantázia.
Két ember találkozik, összejönnek, mert mér ne, az egyik jól néz ki a másik meg gazdag, és apuci bankban dolgozik, tiszta jövő, csodálatos lehetőségek. Összejönnek, telik az idő, és ha nincs probléma megszokják egymást. Eltelnek a fiatal évek, ha voltak, és jön egy házasság. Amennyiben mindkét fél konszolidálódik, úgy csalják majd a másikat, hogy nem adják a másik tudtára,hogy probléma van. Nagy átlag, és ez nem vicc, már olyan szinten van külföldön, hogy csak az anyagiak miatt képes túllépni azon,hogy nem alszik egy ágyban vele a felesége és tudja, hogy viszonya van a kertésszel, a medencetisztító fiúval,a sofőrrel vagy a tejesemberrel, édesmindegy. Ez megy nyugaton, akit érdekel nézzen utána, én megtettem és nem lepődtem meg.

Az élet nem vicc, és mégis egy rohadtnagy poénnak vesszük. Röhögünk rajta, ha a nő lelövi az őt zaklató szerelmes lovagot, közben nem is gondolva arra,hogy ez neki fáj. Most komolyan, 15 évvel ezelőtt a mozirajongók 95%-a kisírta volna mindkét szemét azokon a filmeken amiket mi már vígjáték szinten nézünk. Nem is beszélve a thriller, horror és egyéb finomságokról, melyek megintsak iszonyat szinten elolták az emberek érzelmi ingerküszöbét. Hol le hol fel, de nem tértem el a témától, mert ha az emberek változnak, változik a viselkedésük, az érzéseik, a dolgokhoz való hozzáállásuk. Így bocsánatos bűnné válhatnak az ,olyan dolgok amelyek régen nem voltak azok. Régen, dehogy régen, pár évvel ezelőtt. Mindig voltak kirívó esetek, de gondoljunk a vidéki emberekre, nem a városiakra. Volt, hogy egy szemlesütés elég volt arra,hogy felmondjanak egy jegyességet vagy egy házassági ajánlatot. 14-16 évesek viselkednek úgy, ahogy a modern filmek hősei,(18-20 éves színészek jobb esetben) teszik és ez már az a szint amihez csatlakoznunk kell.

Beleszürcsöltem a teámba, és a mellettem ülő hölgyet kezdtem nézni. Nem is vettem észre,hogy két asztallal odébb, "mellém" telepedett, és azt bámulta ,hogy mit írok. Végülis megértem, furcsa lehet, ha manapság az ember beül valahova és nem bámul ki a fejéből, vagy tömi ugyanazt, hanem fog egy rotringot meg egy megviselt wc-papír szintűre redukált cetlit és arra ír. Ír kérem, írdogál és jóérzéssel tölti el ,talán grafomán. Egy darabig néztem, aztán elgondolkoztam rajta, vallásos ember révén,hogy ha megpróbálnám leírni azt ,ahogy bámul rám és azt ahogy kinéz, az nem lenne e vétek a teremtő ellen,hogy kritikus szemmel, negatívan ábrázolok valakit. Végülis leírtam,hogy hogy nézett ki.

Amint elfogyott az írói felületem feláltam, felöltöztem, és a tálcát a tárolóhoz vittem. Nem néztem senkire, csak a körülírt bámulót néztem meg úgy magamnak,hogy zavarba jött szegény. Megált volna benne a salak ,ha megszólítom, biztos voltam benne.
Kint az utcán, már csak flegmán szürcsöltem a teám maradékát. Az embereken gondolkoztam. Azon, hogy vajon van különbség, szeretet és szeretet között. Egy olvasott, érzéki ember szeretete, mely nyilvánvalóbban áthatóbbnak tűnhet, és gondozottabbnak, összehasonlítható e egy ,egyszerűbb ember átlátszóbb, színtiszta érzéseivel, melyeket szinte képtelenség szabad szemmel észrevenni. A hangosabb vagy a néma szeretet a jobb, ha párkapcsolatban élünk, melyik az amelyik igazán kielégíti az elvárásainkat? Nem sorolok példát, szerintem mindenki be tudja magát sorolni, önös értékrend szerint, melyik oldal képviselőjének tarjta magát. Persze ezek a dolgok árnyaltak, de a kérdés él. Mi a jobb?

Szakadt az eső, és megáltam a lámpánál. Szürcsöltem a teám, szívószállal, és magamban röhögtem az egyetemistákon, akik az albérleteik, koleszuk felé igyekeztek velem szemben, a belváros irányába. Nem nagyon voltak felkészülve erre az időjárásra. Többük, leginkább a táskájukat használta fedezékül, pedig nem volt akkora égszakadás. Csak csöpörgött.
Átérve a másik oldalra, kiröhögtem magam, de mostmár hangosan. Beleléptem egy szív alakó tócsába. Két méterrel odébb kidobtam a teám maradékát és mikor lenéztem, a földről nézett vissza rám a Hold. Az a kérdés, amit végül magamba zártam, és nem hagytam,hogy rágódjak rajta, az az volt,hogy mi történik azzal az emberrel, aki egyszer rájön,hogy már nem tud felébredni? Két percce később elsétáltam a 31es megállója mellett, emberek között. Kapcsolatokat elemeztem magamban, és láttam valakit. Ezerrel kalapált a szívem.
Írtam egy sms-t és meg sem álltam a vasútállomásig. Nálam iyen egy nem szokványos vasárnap.